Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOL YÓIR ATSZEMLE 1337 segítette a polgárság közeledését a lengyel államhoz. — IRENA STTLKOWSKA ismerteti a varsói központi történeti levéltárnak a második világháború pusztításai után megmaradt, 1795 előtti anyagát (115—127. 1.). — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1963. 7. sz. — GERHARD LOZEK —HORST SYRBE: A modern kor, a német nemzet kilátásai és az imperialista nyugat-német történészek gondjai (1229-1251. 1.) az 1962. októberi duisburgi nyugat-német történésznaphoz kapcsolódva a nyugat-német történetírásban vezetőszerepet játszó ún. Rot hfels-csoport történeti ideológiáját ismerteti és bírálja. Hans Rothfels tiibingái professzor és hívei tagadják, hogy korunk tő tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való törvényszerű átmenet alkotná, s ehelyett a modern kor fő hajtóerejének a XVIII. század végétől kibontakozó technikai forradalmat tekintik. Th. Schieder a termelési viszonyok marxista fogalmából kilúgozza a tulajdonviszonyokat, s az így kiüresített fogalmat az ipari forradalom ún. fejlődési szakaszaival helyettesíti. Hasonlóképpen hagyja ki a termelőerők fogalmából az anyagi értékek létrehozójáti a dolgozó embert. A termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus kölcsönhatása helyére Schieder a technika és a társadalom politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális életének önkényesen konstruált összefüggéseit állítja. Ugyanígy I kerülnek az objektív történeti törvényszerűségek marxi fogalma helyére a polgári szociológiától kölcsönvett „folyainattípueok" (Verlaufstypen), az osztályok helyére a csoportok és rétegek, a kapitalizmus ós a szocializmus társadalmi formációi helyére az „ipari kor" gyűjtő fogalma. Míg az „ipari kor'' jellege tekintetében teljes az egyetértés a Rothfels-táboron belül, a periodizáció kérdésében már viták parázslanak. Ennek azonban az alapvető nézetek azonossága mellett nincs különösebb jelentősége. Ha különböző időpontokhoz kötve is, de a Rothfels-csoport történészei egyformán lejártnak tekintik a „nemzetállamok" korát, és Németországot csupán egy átfogóbb európai vagy atlanti egység részekónt tudják elképzelni. A „technikai forradalom" következményeként úgyszintén lezártnak tekintik a forradalmak korát is. Schieder szerint „a nyugati eszmék által uralt világban evolúciós úton egy osztálynélküli középosztály-társadalom kezd kialakulni" (1249. I.). Hans Rothfels megkísérelte elhitetni a már említett duisburgi történésznapon, hogy a „nyugati egalitarista társadalomban" a proletariátus és az osztályharc fogalmai már pusztán történelmi relikviák. — DIETER FRICKE: August Bebel ma. Gondolatok a nagy német munkásvezér halálának 5U. évfordulójára c. tanulmánya második, befejező részében (1252—1276.1.) meggyőzően utasítja vissza azokat a gyanúsításokat, amelyek megpróbálják a nagy német munkásvezért az osztályegyüttműködés, sőt a francia— német szövetség történelmi előfutárának kikiáltani, elszakítani a forradalmi munkásmozgalomtól, Marxtól,Engelstől ésLassallelal, Bernsteinnel, Fr. Eberttel, Schumacherrel és Wehnerrel egy sorbá állítani. Kimutatja, hogy Bebel harca a kapitalista, kizsákmányoló társadalmi rend, a militarizmus és a hábor ú ellen a demokráciáért és a szocializmusért a német munkásosztály legértékesebb forradalmi hagyományai közé tartozik. Frieke persze nem huny szemet Bebel hibái, következetlenségei, egyoldalúságai előtt, Bebel felismerte ugyan a kapitalista fejlődésnek az imperializmusban tetőződő új szakaszát, de kérdéses, hogy látta-e ennek egyes jellemvonásait. A társadalmi fejlődésben a személyiség determináltságának túlhangsúlyozásával alábecsülte a szubjektív tényezőnek korunkban növekvő jelentőségét. Háborúellenes harcában is lebecsülte a porosz—német militarizmus külső funkcióját és tagadta egy különleges antimilitarista propaganda szükségességét ugyanakkor, amikor az ateista propagandáét elismerte, sőt ebben önmaga is részt vett. Miközben nála senki sem értett jobban ahhoz, hogy a polgári törvényesség kereteit forradalmi módon az osztályharc fokozására felhasználja, a forradalmi baloldallal ellentétben nem jutott el az osztályharc új helyzet megkövetelte magasabb formáinak és módszereinek felismeréséig és alkalmazásáig. Mindennek ellenére Fricke szenvedélyesen szembeszáll azzal az utóbbi évek német marxista irodalmában elterjedt nézettel, amely az öreg Bcbclt centrista ingadozásokban marasztalja el. Ezt az álláspontját sikerült a Bebel életéről és működéséről rendezett tudományos kollokvium résztvevőivel is elfogadtatni, nem utolsósorban azért, mert a Bebel-kérdést sikerült tágabb összefüggésekbe beágyazni, és az 1871 —1914 közti viszonylag békés németországi kapitalista fejlődés Sztálinnal szembeszálló, Leninre támaszkodó újszerű értékelésével összekapcsolni. A kollokviumról WALTER WITWER számolt be (1337 — 1342. 1.). — Az 1813. évi német felszabadító háború másfólévszázados évfordulójával kapcsolatban két írás is foglalkozik ennek bonyolult politikájával, HEINRICH SCHEEL: AZ 1813-i német felszabadító háború problematikájához c. tanulmánya (1277 —1298 1.) és az ezen a tanul-