Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1330 FOL Y Ól Ii ATSZEMLE tartoztak a földesúrnak, most már persze pénz járadékkal, ez a távozás mégis gyen­gítette a jobbágyi személyi függést. A pénz­járadék növelése érdekében pedig az ura­dalom még elő is segítette a parasztok mellékfoglalkozásait. — A. N. KRASZIL­NYIKOV: A jobboldali munkáspártiak a Szovjetunió külpolitikájáról (97 —113. 1.) összefoglalja azokat a vádakat, amelyeket az angol munkáspárt jobbszárnyának kép­viselői főképpen a második világháború utáni időszakban hangoztattak a Szovjet­unióval szemben, hogy ti. a Szovjetunió agresszív, párhuzamot vontak a Szovjet­unió és a cári Oroszország külpolitikája között. A kettő közötti különbséget tagad­ták, világuralmi terveket emlegettek és em­legetnek, s a forradalom „exportjáról" be­szélnek. A szerző megcáfolja ezeket az állí­tásokat, s rámutat, hogy a munkáspár­ton belül is a baloldali erők erőteljesebben lépnek fel ez ellen a történethamisítás ellen. — K. B. VINOGRADOV—G. V. JEFIMOV: Az Európa-központú történeti koncepció alkonya (114—125. 1.) megvizsgálják az utóbbi években a Nyugaton megjelent, összefoglaló egyetemes történeti összefog­lalásokat, s rámutatnak a bennük meglevő szemléletre, amely Európát tekinti a civi­lizáció egyetlen hordozójának. Ha van között,ük, amely nem ilyen Európa-centri­kus, akkor az meg éppen Amerika törté­nelmét állítja a középpontba. (Persze akad ma már olyan polgári szintézis is, amely igyekszik szakítani ezzel a hamis szemlé­lettel, s Európa helyett valóban az emberi­ség történetét adja, ezek között említik a szerzők az Histoire générale des civilisa­tions köteteit is.) Befejezésül rámutatnak arra, milyen gyökeresen más koncepciót képvisel az új szovjet egyetemes történeti összefoglalás. 1904. 4. sz. A. V. GULIGA: A történet­tudomány tárgyáról (20 — 31. 1.) című elő­adását folyóiratunk jeleu számában közöl­jük. — V. JA. LAVERICSEV: AZ orosz.mono­poltőkések és a Kornyilov-féle összeesküvés (32 — 44. 1.) lényeges új levéltári anyag és emigráns emlékiratok alapján meg­állapítja, hogy 1917 nyarán az orosz monopoltőke képviselői nagyjából kót cso­portban tömörültek, az egyiknek az élén a moszkvai monopoltőkések álltak, akik inkább a „nemzeti" tőkét képviselték, míg a másik élén a petrográdiak, akik szo­rosan kapcsolódtak a nyugati tőkéhez. Szervezeteik végső soron azonos célokat követtek, a burzsoázia osztályural mának fenntartását, de ugyanakkor állandó har­cot is folytattak egymás ellen a hatalomért. A Kornyilov-féle puccskísérlet előtt köz­vetlenül a moszkvai csoport kerekedett felül, ez hajlékonyabb politikát folytatott, ezért nem támogatta aktívan Kornyilovot, bár nem t itkolta rokonszenvét. Persze ez az eredetileg a külföldi tőkével szemben álló csoport ekkor már maga is kénytelen volt külföldi segítség után nézni, hogy egy jobban megszervezett újabb ellenforra­dalmi kísérlettel fojtsa meg a forradalmat. — A. JA. SEVELENKO: O. Ghirvitch mikro­szociológiája és a francia polgári történet­írás (61 — 77. 1.) ismerteti a Franciaország­ban és Amerikában működő Georges Gurvitch fejlődését a filozófiától a mikro­szociológiáig, amelynek nyugaton elismert vezető alakja. A mikroszociológia volta­képpen az egyéniségre ható tényezők vizs­gálatát, jelenti, anélkül, hogy ezek közül bármelyiknek alapvető szerepet tulajdo­nítana. Ezzel Gurvitch elmélete felszá­molja a szükségszerűséget, vagyis ahogy ő nevezi, a „szociális determinizmust", a tör­ténelmi személyiség „átugorhatja" ezt. Burzsoá történészek is alkalmazzák Gur­vitch módszerét, persze ők is fenntartá­sokkal. Gurvitch elismeri az Osztályok létét is, de osztályfogalma mesterkélt. Hat ismérvet sorol fel, a szuperfunkcionaliz­must, a tényleges csoportosíthatóságot, az erős strukturalizálódási tendenciát (az osztály Gurvitch szerint a legnagyobb tár­sadalmi egység, ennél nagyobb már csak maga a társadalom), a disztancionális létet (vagyis valaki egy osztály tagja azért, mert beletartozik ebbe az osztályba), az osztályok összeegyeztethetetlcnségét (az osztályok nem keverednek egymással, hanem az egyik osztály vagy azonosítja magát az egész társadalommal, vagy ural­kodni akar rajta), s végül maximális szi­lárdságukat. Azonban Gurvitch szerint nem az osztályok, ezek a makrocsoportok az elsődlegesek, hanem a mikrocsoportok, az előbbiek tanulmányozása ugyanis min­den esetben osztályszempontból meghatá­rozott, csak a mikrocsoportokat lehet objektíven tanulmányozni. A szociológus feladata ezeknek a mikrocsoportoknak olyan átrendezése, hogy az megfeleljen a társadalmi fejlődésnek. Ebből persze a gyakorlatban pl. Paul Combé azt a követ­keztetést vonja le, hogy a francia ipar további fejlődése érdekében csökkenteni kell a munkabéreket és növelni a tőkefel­halmozást. A Gurvitch által javasolt mód­szert számos francia polgári történész követi, bár ezeket nem lehetne mind egy iskola tagjainak tekinteni. Egyesek kisebb tájegységek történetét kutatják, s azt szembeállít ják Franciaország történetének egészével. Mások pl. egy francia falut egy Egyesült, Államok-beli faluval hasonlítanak össze. Az ilyen mikrovizsgálatokból viszont általános következtetéseket vonnak le. A burzsoázia végül a maga politikai cél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom