Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOL YÓIR ATSZEMLE 1329 zőket is figyelembe kell venni, begy sok eredeti „kézirat" már eleve írógépen készült, tehát ezeknek a fajtáival is meg kell ismerkedni). Ez a tényező, a gépi írásbeliség teszi fontossá a korszak diplomatikájának a kidolgozását is. A kronológia szempontjából igen fontos a gregoriánus naptár bevezetése utáni időben konkrétan megállapítani, hogy egyes területeken mikor hajtották ezt végre, hogy az eseményeket pontosan lehessen datálni. Egészen új segédtudomány a filatélia, amely sok esetben szintén segítséget nyújthat iratok és események datálásánál, sőt a szerző még arra is hoz példákat, hogy a képes levelezőlapok ismeretéből milyen datálási és egyéb következtetéseket lehet levonni. A genealógia az örökletes proletariátus felkutatásábán játszik fontos szerepet. A pecséttan is fontos a hivatalos okiratokra való tekintettel. Nem oly lényeges a címertan (bár egyes városi címerek felhasználásának még ma is vannak példái). A történeti földrajz a termelőerők elhelyezkedésében bekövetkezett változások rögzítését segíti elő. A csatatereken tnég a régészeti kutatás módszertanát is fel kell használni. A felirattan sem elhanyagolható (a volgai csata idején az épületek falára karcolt feliratok forrásértéke pl.). Végül hangsúlyozza a forráskiadványok fontosságát; tudományos szempontból helyteleníti a tematikus forráskiadványokat, ezek a sztálini korszaknak felelte k meg, amikor így lehetett a kívánatos anyagot kiválasztani. — I. P. LEJBEROV: A petrográdi proletariátus forradalmi fellépéseiről az első világháború és a Februári Forradalom éveiben (62— 77. 1.) részletes számszerű adatokat közöl a munkások sztrájkharcairól. — ANDREW ROTHSTEIN: A szakszervezetek és a Munkáspárt az angliai általános parlamenti választások küszöbén (78 — 93. 1.) 1963 októberében Moszkvában, Leningrádban és Taskentben tartott előadásait összegezi, amelyekben röviden vázolja a szakszervezetek ós a Munkáspárt jelentőségét, s hangsúlyozza, hogy a Munkáspárt továbbra is úgy igyekszik fellépni, mint össznemzeti párt, amely a monopolkapitalizmus érdekeit ügyesebben tudja képviselni, mint a konzervatív kormány.— Érdekes lelet (94—111. 1.) címen A. L. SZIDOROV közli az 1917 szeptemberében az Ideiglenes Kormány különbizottsága által V. N. Kokoveov egykori cári pénzügyminiszter ós miniszterelnök ellen lefolytatott vizsgálat egyik jegyzőkönyvét, amely 1924 — 1927 közt, amikor ezeket a vizsgálati jegyzőkönyveket kiadták, elveszettnek számított, s nemrég került elő. A jegyzőkönyv érdekes adalékokat tartalmaz az első világháború előtti évek történetéhez. — Angol— szovjet történész konferencia címen (158— 163. I.) beszámol a folyóirat az 1963. szeptember 22 — 28. között Londonban lezajlott konferenciáról, amely főképp a szovjet—angol, ill. orosz—angol kapcsolatok kérdésével foglalkozott, de egyéb témákat is tárgyalt (az angol forradalom, Bizánc stb.), s ahol igen élénk viták zajlottak le. — A konferencia egyik előadását JE. В. CSERNYÁK tartotta: Az angol munkásmozgalom а XIX —XX. század fordulóján (163—177. 1.), amely különösen az 1905-ös orosz forradalom hatásának eddig elhanyagolt kérdését állította ejőtórbe. A folyóirat egészében közli ezt az előadást. 1964 . 3. sz. A történettudomány módszertani kérdéseiről főcím alatt közli a szám az 1964. január 3. ós 6-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Társadalomtudományi Osztályának rendezésében lezajlott vitaülésszak egyes anyagait. P. N. EEDOSZEJEV és JU. P. FRANCEV: A történelem módszertani kérdéseinek kidolgozásáról (4 — 23. 1.) c. vitaindító referátumukban a módszertan néhány kérdését t árgyalják. (A referátumot és a hozzákapcsolódó vita összefoglalását a Századok jelen és következő számában közöljük.) — A. N. SzAHAROV: Antifeudális tendenciák а X VII. századi orosz faluban (69 — 96. 1.) megállapítja, hogy sokan eltúlozzák Oroszország és a többi keleteurópai nép fejlődésének elkésett voltát, s ezzel voltaképpen azoknak a nyugati koncepcióknak kedveznek, amelyek szerint Kelet-Európa elkésett fejlődése és ennek erőszakolt behozása miatt a totalitarizmusba került, míg nyugaton az individualizmus és a szabadság fejlődött ki. Szaharov azt, kívánja bebizonyítani, hogy a XVII. században nem lehet csak a jobbágytartó rendszer megerősödését látni, hanem ezzel ellentétes tendenciákra is fel kell figyelni. A moszkvai patriarchátus birtokainak az iratanyaga alapján vizsgálja meg az uradalmi és a paraszti gazdálkodás fejlődését, s úgy látja, hogy az uradalom nemcsak a parasztság kizsákmányolására törekedett,, a parasztok pedig védekeztek ezzel szemben, hanem mindkét fél törekedett a gazdaság fejlesztésére is. Az uradalmak egyes falvaiban csakugyan megnőtt a robot.ebben az időszakban, viszont másutt éppen ekkor térnek át a pénzjáradékra. S éppen ez az általános tendencia, a gazdasági fejlődés tette ezt lehetővé, a piaci kapcsolatok elterjedése, s ugyanakkor a paraszti osztályharc is ebben az irányban hatott. A pénzjáradék együtt járt a parasztok mellékfoglalkozásaival, éppen a legszegényebb ós leggazdagabb parasztok mentek el a faluból. hog\ másutt keressenek foglalkozást. Bár ezzel jobbágyi függésük nem szakadt meg, továbbra is