Századok – 1964
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1303
l'OLYÖIRATSZEMLE 1317 lésen elhangzott referátuma a polgári és marxista irodalomtudomány összefüggéseinek tisztázásához a legfőbb feladatnak Horváth János életművének helyes megítélését tartja. Az e téren eddig történtek nem teljesen kielégítőek, Horváth koncepciójának szellemtörténeti elemeit eddig nem jelölték meg helyesen. így a Horváth János-féle önelvűség-tótel nem az irodalomnak irodalmon kívüli tényezőktől mentes szemléletét jelenti, hanem az irodalomtörténeti rendszerezés önálló elvét, melynek kapcsán Horváth kísérletet tett az irodalomtörténet társadalmi folyamatokba való beállítására, az irodalom társadalomformáló szerepének hangsúlyozására. Emellett azonban a szellemtörténet is hatott rá, s ez a hatás vezette őt oda, hogy a ,.nemzeti klasszicizmus"-t, elsősorban Aranyt, normatív módon „nemzeti és művészeti vonatkozásban legtökéletesebb irodalmiságnak, örök mintának" tekintse. Irodalomtörténeti szintézise (melynek csak részletei készültek el) egy konzervatív, normatív-statikus irodalompolitikai álláspont igazolási kísérlete. A marxista irodalomtudomány, Horváth életművét elemezve, egyes tévedéseit a marxista tudományba is átmentette. így Révai a konzervatív Arany-eszménnyel a forradalmi Petőfieszményt állította szembe, amivel mélyebben megragadta a magyar irodalmi fejlődós fő kérdéseit, mint a korábbi koncepciók, de a Petőfi-eszmény abszolutizálása irodalmi ós politikai téren mégiscsak a normatív felfogás továbbélését jelentette. A normatív felfogás a XX. század másik nagy magyar irodalomtudósának, az idealistából marxistává vált Lukács Györgynek munkásságából sem hiányzott. Révai és Lukács munkássága a normatívszemlélet fenntartása mellett annyiban is kapcsolódott polgári elődeikéhez (Gyulai Pálhoz és Horváthhoz, ill. Erdélyi Jánoshoz és az ideális)a Lukácshoz), hogy bennük a nemzeti-irodalompolitikai, ill. a világirodalmi-esztétikai kutatási irány még szembenállóit egymással: e kettősség feloldása azután épp az ő munkásságuk nyomán kezdődött meg. Irodalomtörténeti kutatásunkban hátra van még a normatív szemlélettel való szembenézés. A marxizmus által felfedett törvények ugyanis nem a múltból elvont normatív eszményképek, hanem a fejlődós dialektikájának törvényszerűségei: a múltba néző normatív irodalomtudományt a jövőbe tekintő történetinek kell felváltania. — A hozzászólások során BARTA JÁNOS a normatív és A történeti irodalomtudomány közötti — szerinte nem antagonisztikus, hanem poláris — ellentét megoldását keresve rámutatott a normák fenntartásának szükségességére esztétikum, eszmeiség és világkép, az alkotó egyéniségének korához való viszonya tekintetében, — de egyetlen norma abszolutizálása helyett' gazdag esztétikai értékelő skála alkalmazásával, a sematizmuson való túljutássál, az írói-emberi egyéniség és az eszmeiség történeti megértésével és értékelésével. — HORVÁTH KÁROLY rámutatott a normatív szemlélet kialakulásának történelmi gyökereire: az egyes irodalmak -'ban egyes irányzatok kiemelkedő művészi teljesítménye folytán az irányzat elveit utóbb normává emelték. A historizmus fokozott érvényesítése mind az egyes irodalmakon belül, mind összehasonlító irodalomtörténeti vonatkozásban igazabb eredményekhez vezethet, mint. a normatív szemlélet. — KOVÁCS AGNES rámutatott a folklorisztikus kutatás módszereinek, a szóbeliség vizsgálatában eddig elért eredményeknek az irodalomtörténeti kutatás szempontjából való hasznosíthatására. — VAJDA GYÖRGY MIHÁLY a magyar irodalomtudomány normatív történeti és normatív esztétikai vonalainak Klaniezay által történt felvázolását elfogadva hangsúlyozta, hogy minden normával, amelyet mintának kezelünk, csak a fejlődést fékezzük, s a nagy példák csak a kor kifejezésében elért művészi mélységre való törekvésre taníthatnak. — VOIGT VILMOS a két — Lukács, ill. Révai munkásságába torkolló — irodalomtudományi iskola között bizonyos vonatkozásokban meglevő egyetértésre, a végső következtetésekben meglevő azonosságokra hívta fel a figyelmet. A meglevő antagonizmus forrását a német klasszikus idealista filozófiában és esztétikában keresi. A két irányzat elnevezéséül — saját szemléletük alapján — az eidetikus szemléletű, ill. teoretikus iskola elnevezést ajánlja. — SZABOLCSI MIKLÓS Horváth János és Révai értékeléséhez tett néhány megjegyzést, hangsúlyozva, hogy Révai az adott időpontban — a népfrontpolitika korszakában — tudatosan kapcsolta gondolatait a hagyományos magyar nemzetihez. Aggályát fejezte ki a normatív és történeti szempont túl merev elválasztásával kapcsolatban. A marxizmus számára az értékelő szempont a történeti, valamint az esztétikai-pszichológiai vizsgálatból származik, és fordítva: a magyarázat csak akkor teljes, ha valamiféle értékeléshez vezet. — TÓTH DEZSŐ A történeti és normatív szempont pontos elhatárolásának hiányából származható félreértések ellenében leszögezte, hogy a következetes történeti szemlélet lényegében mindig normatív is, s a marxista értelemben vett normatív szemlélet éppen a történeti jelentés alapján ad értéket; így a történeti és normatív szemlélet marxista egységéről
