Századok – 1964

Történeti irodalom - Sós; Á.: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár (Ism. Bartha Antal) 1267

TÖRTÉNETI IRODALOM 1267 kezeséről, Marx és Engels 1846 februárjában megindított eszmeterjesztő és pártszervező munkájáról. Egy másik cikkében nyomon követi a Kiáltvány magyarországi pályafutását. 1948. március 14-én Táncsics Mihály földosztó programjáról ír; lelkesen hirdeti, hogy a magyar népi demokrácia 1848 legjobb hagyományainak folytatója. A válogatott írások kötetében Czóbel tevékenységének főirányait reprezentáló munkák mellett több más tárgyú kisebb cikket, recenziót is találunk. A Mehring esztétikáját elemző két figyelemre méltó mondanivalójú cikk kivételével e kisebb írások felvétele a válogatott munkák sorába talán nem volt indokolt. Annál hasznosabb lett volna egy bibliográfia összeállítása Czóbel írásairól, amely kiinduló pontul szolgálhatna e sokoldalú, rendkívül tanulságos életmű mélyebb feltárásához. ESTI BÉLA Dr. ÁGNES SÓS: DIE AUSGRABUNGEN GÉZA FEHÉRS IN ZALAVÁR (Arcbaeologica Hungarica, Series Nova XLI. 425 lap, 98 képtábla, 18 térkép és 84 szövegközti kép. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1963) FEHÉR GÉZA ZALAVÁRI ÁSATÁSAI Az olvasó örömmel veszi kézbe az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent igényes kiállítású, a tudományos követelményeket messzemenően kielégítő rajz-, fényképes térképanyaggal dokumentált monográfiát. A dunántúli Zala folyócska mentén az egykori Zala megye, jelenleg Veszprém megye, területén alakult ki a IX. században Pribina, majd halála után fia, Kocel uralma alatt az a szláv népességű hatalmi központ, amelynek jellege, anyagi ós szellemi kultúrájának színvonala tartós vita tárgyát képezi a történeti, régészeti és művészettörténeti irodalomban. Az utóbbi évtizedben alig volt például olyan nemzetközi szlavisztikai tudományos tanácskozás, amelynek napirendjén ne foglalt volna el előkelő helyet a zalavári ásatásokat ismertető beszámoló. Nem mellékesek az egyháztörténeti vonatkozások sem, hiszen a IX. század viszonyai között az adott terület szellemi élete összefonódott az egyházi befolyással, az egyházi liturgián, a bizánci fogantatású szláv és a salzburgi egyházszervezeten keresztül érvényesülő római, latin nyelvű egyház közötti harccal. S amennyire a szláv apostolok, Metód és Cirill (Konstantin) legendája ós a Conversio Bagvariorum et Carantanorum alapján nyomon követhető, a liturgiái, teológiai különbözőség, a pravoszláv és a római egyházszervezet Pribina ós Kocel fejedelemsége területén egymásnak feszülő érdekellentétei mögött nyers politikai és gazdasági érdekek húzódtak meg. Az írásos források száma csak a rendkívül szerencsés véletlen folytán növekedhetik. A IX. századi Pribina —Kocel fejedelemség történetét és annak magyar honfoglalás utáni sorsát csak a régészet adhatja új megvilágításban, az utóbbi vonatkozásban pedig talán felbecsülhetetlen adatot szolgáltathat a X. századi magyar—szláv viszony problematikájához is. Sós Ágnes ennek a területnek történetével kapcsolatban, amely a IX—X. század fordulójától kezdve a magyar törzsek szállásföldjónek, majd a középkori Magyarországnak része lett, a következő két kérdés vizsgálatát állítja monográfiájának központjába: 1. beszélhetünk-e a IX. században egy önálló dunántúli szláv államról? 2. Milyen volt ennek az államkópződménynek az etnikai összetétele, gazdasági, társadalmi berendezkedése és kultúrája? A szerző mindenekelőtt a IX. századi agrotechnikára vonatkozó vizsgálatokra tér ki. A vár területén előkerült kisméretű vas ekepapucs a nyugati szláv „radio" típusát idézi. Mindennél fontosabb azonban az, hogy a zalavári ekepapucs Magyarországon az első hiteles IX. századi hasonló jellegű mezőgazdasági szerszám. S ha már szót ejtettünk a mezőgazdasági művelés e fontos szerszámáról, akkor arra is utalnunk kell, hogy a zalavári ekepapucs, ha helyi vonatkozásban is ugyan, de mégis következtetni enged a IX. századi pannóniai lakosság agrárműveltségére. A zalavári eke nemcsak típusánál, hanem időrendi megfontolásoknál fogva is beleilleszkedik a kor agrárszínvonalának összképébe. Körültekintéssel közelíti meg a szerző a társadalmi rétegződés s ezen keresztül a Pribina—Kocel központ hatalmi viszonyainak problematikáját. Az utóbbi fejtegetések során — teljes joggal — a frank-bajor seramasax és a lovagi sarkantyús temetkezések