Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
TÖRTÉNETI IRODALOM 1261 adtak egyrészt a plébánosoknak, másrészt a visitatoroknak, milyen volt e'.en a téren a felvilágosodott állam ós az egyházi hatóságok közötti együttműködés. Akármilyen is legyen azonban a korai anyakönyvek megbízhatósága, mégis tudomásul kell vennünk, hogy ezeknél jobb népesedési forrásunk nines. Ebből az is következik, hogy mindaddig, amíg egyházi anyakönyv áll rendelkezésünkre, addig módszertanilag teljesen elhibázott lenne bármely forrás adatait, más forrással, mint az egykorú anyakönyvvel összehasonlítani. Ha a kérdéses időszakból nincs anyakönyvünk, akkor össze lehet vetni pl. két összeírást, s természetesen az egyik tökéletesebbnek bizonyul majd a másiknál, de ha anyakönyv áll rendelkezésünkre, akkor az összeírások egymásközti összehasonlítása nem egyéb, mint számokkal való zsonglőrködés. A történeti demográfia az anyakönyvek feldolgozásának három fajtáját különbözteti meg: 1. a három legfontosabb népmozgalmi esemény (születés, házasság, halál) évenkinti összeszámlálását, 2. ugyanezeknek részletesebb összeszámlálását (a részletezés lehet kronológiai, vagy bármilyen tárgyi) ós 3. a családrekonstrukciót (ezt Dávid egyénenkénti feldolgozásnak nevezi). Az első fajta kétségtelenül a leggyorsabb. Előnye, hogy ,,ezekből az adatokból már a népmozgalom legfontosabb arányait is kiszámíthatjuk, lia a népesség teljes számát valamely forrásból ismerjük". A legtökéletesebb természetesen a 3. megoldás, de a munka nagysága — ezt Dávid is hangsúlyozta — feltétlenül tervszerű előkészítést igényel. Visszatérve a conscriptio animarum-nak az anyakönyvek segítségével történő" ellenőrzésére, megállapítható, hogy ez a munka viszonylag egyszerű abban az esetben, amikor forrásunk egy-egy esztendő változásait foglalja magában. Ilyenkor elegendő az 1. módszer alkalmazása, hiszen azt kell megállapítanunk, hogy az alapadatokat szolgáltató plébános helyesen számolt-e. Sokkal bonyolultabb feladat az ellenőrzés akkor, ha a forrás az összlélekszámot tünteti fel. Ilyen esetben a plébánosnak — elméletileg — népszámlálást kellett tartania, és annak eredményét kellett jelentenie. Ugyanez a népszámlálás ma az anyakönyvek alapján utólag is végrehajtható, ha az egész plébániára vonatkozólag elvégezzük a családrekonstrukciót. Csoesán kísérletet tett arra, hogy a II. József-kori népszámlálásból visszafelé haladva a születések és halálozások adatai segítségével kiszámítsa a népesség« számot,28 s ezt a korabeli egyházi összeírásokkal összevesse. Sajnos azonban nem jellemezte az összehasonlított forrásokat, s nem tisztázta elég alaposan a hellyel-közzel bizony elég nagyarányú eltérések okát. Mellékesen itt még azt szeretnénk megjegyezni, hogy az anyakönyvek adataiból csak akkor kaphatunk helyes demográfiai mutatókat, ha alapul a családrekonstrukcióban foglaltak számát vesszük. A más forrásból vett összlélekszám és az anyakönyvből vett születések száma esetében az összehasonlíthatóságot nem látjuk biztosítottnak. Módszertanilag — s erre már I'etróczy is rámutatott29 - mindössze egyetlen kérdés marad fenn, s ez a vándorlásé. Az adott népességben beálló változások ui. nemcsak természetes, szaporodás és fogyás révén állnak elő, hanem a be- ill. kivándorlás is növeli, ill. csökkenti az összlélekszámot. Az anyakönyvek természetük szerint nem adhatnak erre a kérdésre pontos választ. Amennyire ez ma megítélhető, a vándorlás főképpen a XVIII. század első felében jelent'fogas kérdést, amikor a pusztán maradt területek benépesítése következtében nagyarányú és összetett vándorlással kell számolnunk. Mindez eddig nem lenne egyéb, mint a már említett francia módszer átvétele. A munka nagysága azonban megfontolásra késztet. A franciák departement-onként 5 nagy, 5 közepes és 5 kis falura szeretnék ezt a munkát elvégezni. Mi sem gondolhatunk 28 Ld. a 24. jegyzetet. 8B Petróozy S.: Vác városa és a váci püspöki birtokok népességi és nemzetiségi viszonyai az 1731 — 1860 évek között. Tört. stat. Közi. 1/1057. 90-116. 1. 22 Századok 1964/5—6.
