Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
1262 TÖRTÉNETI Iii OD ALOM arra, hogy ezt az ellenőrzést országos móretekben ejtsük meg. A statisztika már régóta a reprezentatív módszer segítségével igyekszik ezt a kérdést megoldani. Ennek lényege az, hogy nem a teljes sokaságot vizsgálják meg, hanem annak bizonyos szempontok szerint kiválasztott részét, s abból következtetnek — bizonyos valószínűséggel :— az egészre. Talán nem tűnik szakmai önteltségnek, ha azt állítjuk, hogy a történeti demográfiában — a matematikai statisztika szabályain kívül — elsősorban a történeti szempontokat kell érvényesíteni. Ez a történeti szempont a eonscriptio animarum ellenőrzésének természete szerint más és más. Ha csak a változásokat jelentették, akkor a reprezentáció alapjául nyilván a vallásfelekezet, ezen belül annak szervezete szolgálhatna. Fel kell ui. tételeznünk, hogy az egyházmegyék központjában a plébánosok egyforma képzésben részesültek, hogy a visitatorok egyforma utasítást kaptak ós adtak, tehát a végrehajtás is nagyjából egyforma volt az egyházmegyén belül. Ha az összlélekszámot jelentették, akkor a gazdasági struktúra kérdését kell előtérbe helyeznünk. Az eddigi történeti demográfiai részlettanulmányok ui. a demográfiai jelenségek főokát mindig a gazdasági körülményekben találták meg. A XVIII. század végén az úrbérrendezés során felvett tabellákban ezekre vonatkozólag 9 pontban tettek fel kérdéseket, s talán nem vetjük el nagyon a sulykot, ha azt javasoljuk, hogy ennek a 9 pontnak alapján kellene megkísérelni községeink tipizálását, s a gazdasági típusoknak a nagyságrenddel és más körülményekkel (pl. vallás) való kombinációjára felépítenünk a reprezentációt. A történész szempontjából tehát azt látnánk a leghelyesebbnek, ha a második korszakban az első eredményeiből kiindulva az egyházi anyakönyvek mint legalaposabb demográfiai forrásaink segítségével ellenőriznénk a különböző egyházi és világi felvételeket, részben felekezet szerint, részben a gazdasági struktúrára épülő reprezentatív módszer segítségével. Országos viszonylatban így elérhetnénk a XVIII. század derekát, egyes országrészeken pedig még tovább haladhatnánk, a XVII. század végéig. Valószínű, hogy egy így végrehajtott nagyszabású munka választ adna a Danyi által felvetett kérdésre is:: mikor ért véget hazánkban a „régi" demográfiai korszak? A második korszak visszafelé számított vége (a XVIII. század harmincas évei) pedig talán már némi felvilágosítást adhatna a török hódoltság demográfiai hatására vonatkozólag. Ez a megállapítás talán furcsának hangzik, s ezért magyarázatul néhány szót kell hozzáfűzni. Történészeink a török hódoltság (ós a vele együttjáró hadjáratok, főként pedig a felszabadító hadjárat) demográfiai hatását úgy ítélik meg, hogy az ország hatalmas területe néptelenedett el. Moháccsal a középkori magyar királyság területének politikai és gazdasági egysége megszűnt, s az ország demográfiai szempontból is két részre szakadt. Az egyiken (a török hódoltságban) a lakosság fokozatosan pusztult el és szökött meg, a másikon (a királyi Magyarország és Erdély) a lakosság — a feudális viszonyoknak megfelelő mértékben ós ütemben — tovább szaporodott. Dávid szerint ezt a nézetet demográfusaink ma már kétkedéssel fogadják, ,,a török hódoltság emberveszteségónek mérlegét a kétszáz év elmaradott népességszaporulatában vonhatjuk meg".30 Ha ez nem is hangzik hihetőnek, akkor is meg kell jegyeznünk, hogy ha az ország lakosságának száma a két század alatt stagnált, akkor a királyi Magyarország és Erdély területén olyan erős ütemben kellett szaporodnia, hogy azzal a hódoltság területének fogyását ellensúlyozza. Ennek a ténynek pedig meg kellene nyilvánulnia még a XVIII. század első felében is. Petróczy és Csocsán már felfigyeltek arra, hogy a Vác környékére telepített szlovák lakosság szaporodása igen magas arányokat mutat, s ezt azzal magyarázták, hogy a földhöz juttatás növelte meg a természetes szaporodás arányát. Azt is tudjuk, hogy a hódoltságot átvészelő magyar parasztság rosszabb helyzetben volt, mint a később betelepítettek (több volt köztük pl. az örökös jobbágy). Vajon szaporodásuk üteme is lassúbb» volt ? 30 Demográfia (1964; sajtó alatt).
