Századok – 1964
Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252
TÖRTÉNETI IRODALOM nált ahhoz, hogy a kiváltságolt református falu demográfiáját (1848-ig) feldolgozza, így aztán a népesedés és a gazdasági-társadalmi fejlődés közötti összefüggés sokkal élesebben domborodik ki, mint a már említett tanulmányok bármelyikében. * Az eddigiekben felsorolt tanulmányok tárgyi mondanivalóját ismertettük; ki kell azonban emelnünk bizonyos módszertani jellegzetességeket is. Törteneti demográfiánk régebbi megállapításait ezek a tanulmányok nemcsak kétségbevonják, hanem olyan új — nálunk eddig általában ismeretlen — módszereket alkalmaznak, amelyektől az eddigieknél lényegesen jobb eredményeket remélhetünk. Nem lenne azonban teljes a kép, ha futólag meg nem említenénk a folyamatban levő munkákat. Kiadás előtt áll a két világháború közötti népmozgalom adatainak elemzése. Ehhez az első pillanatra talán meglepő tervhez annyit kell hozzáfűzni, hogy 1926 után az adatokat nem adták ki, átfogó feldolgozásuk sem történt meg. Ezeket az adatokat nagy örömmel fogja üdvözölni történészeinknek a két világháború közötti időszakkal foglalkozó népes csoportja, hiszen gazdasági-társadalmi fejlődésünk egy jelentős fejezetének alapjait kapja meg bennük. A József-kori és az 1869-i első hivatalos magyar népszámlálás közötti űr betöltését célozza az 1857-es osztrák népszámlálás adatainak megjelentetése. Az ezt megelőző kb. 1820 —1870 közötti korszak adatainak az egyházi anyakönyvek révén történő feldolgozása, az egyházi összeírások (canonica visitatio, conscriptio animarum) kiértékelése s a világi hatóságok által készített hasonló táblázatok összegyűjtése ugyancsak folyamatban van. A még korábbi ós még problematikusabb korszakot kívánja megvilágítani a defterek népességi adatainak kidolgozása. Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a régészeti anyagról már eddig is készült monográfia-'6 és jelenleg is folyik gyűjtés, ezeket azonban — éppen régészeti jellegű alapanyaguk miatt — itt nem ismertetjük. * Ennyi tanulmány és terv után fel kell tenni a kérdést: hol tart tulajdonképpen ebben a pillanatban a magyar történeti demográfia, mit jelentenek a már elért és ismertetett eredmények? A legfontosabbnak azt a tényt tartjuk, hogy a fonások nagy vonalakban történő felderítése befejezést nyert. Hosszú időt fog még igénybe venni, amíg ezekről a forrásokról egy többé-kevésbé teljes katalógus elkészülhet, hiszen az anyag — különösen, ha figyelembe vesszük az egyházi anyakönyveket — óriási. Eredményként kell elkönyvelnünk, hogy a legfontosabb forrásfajtákat már ismerjük, tudjuk hol és mit kereshetünk. így már remélhető, hogy az egész forrásanyag felmérése is megoldhatóvá válik. Megtörtént - mint arra Danyi előadásának ismertetésénél utaltunk — a források osztályozása is. Teljes mértékben egyetértünk Danyi csoportosításával, de az első csoporton a népesedési célra készült, forrásokon belül — úgy érezzük — ma már több alcsoportra, finomabb beosztásra van szükségünk. Ezen a csoporton belül talán a francia felosztás volna a legcélravezetőbb, amelyet L. Henry ismertetett a stockholmi kongresszuson.2 7 Eszerint a történeti demográfia a források szempontjából három nagy csoportra osztható: (korban visszafelé haladva) az első korszak az, amelyben már hivatalos népszámlálások készülnek, a másodikban ilyenek ugyan még nincsenek, de az alapadatok az egyházi anyakönyvekben megtalálhatók, s a harmadikban már ezek sem állnak rendelkezésre. Ha ezt a logikus felosztást a mi magyar forrásanyagunkra próbáljuk alkalmazni, akkor azt kell monda* 2' Nemeskéri J.—Sehtanz D. — Acsádi Gy.: Vizsgálatok a kora-középkori halandósági viszonyok megállapítására, MTA Biológiai Csop. Közi. 1957. 47 — 80. 1. 37 Ld az 1. sz. jegyzetet.
