Századok – 1964

Történeti irodalom - Újabb történeti demográfiai irodalmunkról (Fügedi Erik) 1252

TÖRTÉNETI IRODALOM 1255 na к. Megállapításával teljés mértékben egyetértünk. Egyetértünk azzal is, hogy nem feszegette azt a sokszor felvetett kérdést, hogy elsősorban a történettudományhoz tartozik-e vagy a demográfiához, mert ez a kérdés sohasem lesz eldönthető. A statisztikus mindig a demográfia, a történész mindig a történelem részének tekinti ezt a területet. A lényeges az, hogy a terület művelése mindig csak a történész és a demográfus közös erőfeszítésének eredményeként válhatik gyümölcsözővé, s hogy ez a megállapítás — amint azt Danyi kiemelte — nemcsak a XVIII. század előtt i állapotokra, hanem még a XIX. század elejének látszólag jól ismert jelenségeire is érvényes. A történeti demográfia célkitűzései közül elsősorban a demográfiai mutatók kidolgozásának szükségességét emelte ki. Ebből a szempontból csoportosította a rendelkezésre álló forrásokat is. Első * csoportba a népességi rendeltetésűeket, a másodikba a nem népesedési célzatúakaf, a harmadikba a régészetieket, a negyedikbe egyéb közvetett forrásokat sorolva be. Az első csoportban az egyházi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, az ugyancsak az egyház által készített numerus ill. conscriptio animarum-ok, a II. József kori népszámlálás, a XIX. század elején az állam által vezetett conscriptio ignobilium animarum szerepelnek. Ezeknek a forrásoknak kataszterét kell összeállítani, s reprezentatív módszer segítségével történő feldolgozásuk után remélhetőleg megállapítható lesz, hogy hazánkban mikor ért véget az európai irodalomból jól ismert „régi" demográfiai korszak, mikor kezdődött az új, mik voltak az európai általános fejlődéssel szemben a mi fejlődésünk sajátságai. A második csoportba tartozó források közül Danyi elsősorban az adójegyzékeket emelte ki. A hasonló forrásokkal kapcsolatos külföldi irodalom alapján említette meg, hogy „az adóösszeírások csak akkor alkalmasak népességtörténeti vizsgálatokra, ha gazdaságtörténeti hátterüket felfedve az anyakönyvek ós más források megbízható együtthatókat szolgáltattak a család átlagos nagyságára, a halandósági, termékenységi viszonyokra stb."7 Összefoglalva tehát Danyi szerint „a magyar történeti demográfia legfontosabb feladatai közé tartozik a XVII— XIX. századi népesség és népesedési viszonyok országos arányú feltárása, mert csak így közelíthető meg a török hódoltság népességünkre gyakorolt hatása, a feudalizmus ós a kapitalizmus népesedési törvényszerűsége sajátos viszonyaink között".8 Mindehhez itt most még csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy , az előadást a statisztikai módszerben való tökéletes jártasságon és a külföldi irodalomnak — sajnos egyre ritkább — ismeretén kívül mindvégig éles logika jellemzi. Danyi a történeti demográfia problematikáját elsősorban az elméleti követelmények és a külföldön elért eredmények szempontjából vette vizsgálat alá, egy évvel később Dávid Zoltán „A történeti demográfia forrásai" című, ugyancsak a történeti-demográfiai albizottságban tartott előadásában9

ugyanezt a problematikát a Danyi által meghatározott alapokon, a magyar levéltári forrásanyag szempontjából elemezte. Előadása bevezetésében kétségbevonta a honfoglaló magyarság, az ország török hódoltság előtti ós utáni népességszámára vonatkozó, általában történészek által megkísérelt becslések helyességét, majd az összeírások forrásértékével foglalkozott. A történeti demográfiai feldolgozásokkal szemben támasztott követelmények közül kiemelte a források összehasonlításának. az adatok helyes kiválasztásának szükségességét, és hangsúlyozta, hogy a legkisebb egységekig le kell hatolni. Végül rátérve a forrásokra, a legtöbbet az egyházi anyakönyvekkel foglalkozott, vázolva a vezetésükkel kapcsolatban eddig gyűjtött ismereteket, feldolgozásuk hármas módszerét. Ugyancsak részletesen tárgyalta a conscriptio animarumokat, majd a népszámlálásokat. A rövid zárófejezetet a XVIT. század előtti, ill. a Mohács előtti demográfiai kutatásoknak szentelte, de részletes tárgyalásuk elől kitért. Ez az eljárás kissé érthetetlen a bevezető fejezet éles kritikája után, amely ráadásul a ' Uo. 18. 1. • Uo. •Demográfia (1964; sajtó alatt).