Századok – 1964

A történelemoktatás kérdései - Balázs Györgyné: Gondolatok a történelem életszerű oktatásáról 1235

A TÖRTÉNELEM ÉLETSZERŰ OKTATÁSÁRÓL 1237' logikai absztrakcióvá szegényítette az emberiség fejlődését, hanem az ember konkrét cselekvéséhez adott kulcsot. A társadalmi determináltság felfedezésével nem béklyóba szorította az emberi gondolkodást és tevékenységet; hanem a hamis tudattól szabadította meg. Nem öncélú metafizikus kategorizálásra sugallt; az emberi tevékenység eleven dialektikáját fedezte fel. Nem sziirkítette el az emberi múltat, hanem az objektíven meghatározó tényezők segítségével az élet valóságos ezerarcúságát láttatta. Nem a természettudomány embertől függetlenül érvényesülő törvényeinek analógiáját alkalmazta a történelemírásra, hanem a természettudományokat is történelmivé tette* egyszóval: a történelmet minden irracionális erő kikapcsolásával az ember történelmi cselekvésének szolgálatába állította, a valóságos életfolyamatok leírásával. E látásmód teszi a marxizmus klasszikusainak tudományos írásait mindmáig érzelmet és értelmet, indulatot és képzeletet megragadó olvasmánnyá. Ezért idézzük annyiszor Marx ós Engels történelmi munkáit; azt a körülményt, hogy minden törvényszerűséget érzékletes képekben mutatnak be, hogy a tudományos, kristálytiszta logikájú elemzést az indulatokkal és érzelmekkel motivált leírást komplexen használják. S ez nyilvánvaló is ! Hiszen a marxista történelmi absztrakció, az objektív törvény felfedezése, mélyen emberi tartalmú. A tudományos szocializmus történelmi előzményeit feltáró munkák olvasásakor értjük meg újra és újra, hogy hány útvesztő, az egymást követő nemzedékek mily gazdag tapasztalata, hány siker és kudarc kellett ahhoz, hogy megfogalmazódhassanak a mondatok, amelyek a káosz helyébe a rendot, a kiszámíthatatlannak tűnő természeti és társadalmi erők helyébe a felismert törvényt, ,,a tiszta beszédet" tették. A társadalmi törvények e nemzedékek tapasztalatait sűrítő igazsága révén vált a marxizmus hatóerővé. Oktatási gyakorlatunk tapasztalatait futólag érintve, s azt elemezve nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a marxista történetfelfogás e közismert igazságai fejlődésünk egyes szakaszain eltorzultak. Bár ezek kritikai elemzése több oldalról is megtörtént, úgy tűnik, hogy nem felesleges ezt ebben az összefüggésben újra megemlíteni. Abból a helyes törekvésből kiindulva, hogy az objektív törvényeket a társadalomban felismertessük, a tárgyilagos elemzés, a logikai ítéletek — a történelem tényeinek, jelenségeinek objektív megfigyelése — vált a folyamat szinte kizárólagos mozzanatává. A fejlődés törvényszerűségét esetenként oly kétséget kizáróvá tettük, mintha az — erős túlzással — emberi közvetítés nélkül, vegytisztán érvényesült volna. A gazdasági tényezők meghatározó szerepót a felfedezés örömével a kezdeti időszakban úgy túlhangsúlyoztuk, hogy elhomályosult a fejlődés valóságos dialektikája.8 A fejlődés menetében rendet teremtő gazdasági, társadalmi formáció rajzánál az általános erős színei elszürkítették a különöst és az egyest. Az ember társadalmi cselekvése alapvető determináltságának hangsúlyozásakor nem igen mutattuk be úgy a történelmet, ahogy az emberek tudatában felmerült, ahogy konkrét esetekben választottak, ahogy siettették, vagy ahogy késleltették az adott korban a törvényszerűség megvalósulását. Ez a több oldalon tettenérhető leszűkítése a történelem materialista felfogásának, a történelem dialektikus logikájának félreértése, ad absurdum vive a gondolatmenetet, az oktatás gyakorlatában a talpáról a fejére állította a dolgokat, az embert az irracionális erők eszközéből az irracionálisnak tűnő „törvény" eszközévé tette. Ezért volt tapasztalható olyan tendencia az oktatásban, hogy a sokat emlegetett „egyszerű ember" cselekedetei csaknem kikapcsolódtak a történelmi fejlődésből, a fátumszerű fejlődéstörvénynek pusztán szenvedő alanyaivá váltak. Pedig, mennyire óvta Marx a korabeli materialistákat a mechanikus szemlélettől. Világosan megírta, hogy „a materialista módszer saját ellentétébe csap át, ha nem vezérfonalként használják a történelem tanulmányozásában, hanem mint kész sablont, amelyhez hozzáadják a történelmi tényeket."9 A felvetett probléma indokát tehát az az — egyes területeken minden kritikai elemzés ellenére továbbélő — gyakorlat adja, amely az indulatokkal, érzelmekkel motivált képszerűséget, életszerűséget, a történelem valóságos ezerarcúságát életkori sajátosságból s nem a marxista történelemszemlélet dialektikus logikájából — valóságos emberközpontú' Marx-Engels: Válogatott müvek. Bpest, Szikra. 1949, II. köt. 496.1. Engels—K.Schmiedhez 1890. okt. 27. A vulgár-marxistákról a következőket írja: „Mindezeknek az uraknak egy valami hiányzik: a dialektika. Mindig csak vagy okokat látnak, va чу okozatokat. Hogy ez üres absztrakció, hogy az ilyen metafizikus poláris ellentétek a való világban csak válságok idején léteznek, hogy az egész nagy folyamat a kölcsönhatás formájában — bár nagyon egyenlőtlen erők kőzött — megy végbe, melyek közül a gazdasági folyamat messzemenően a legerősebb, legeredetibb, legdöntőbb — hogy semmi sem feltétlen itt, hanem minden viszonylagos, azt egyáltalában nem látják. Számukra H egei nem is élt. 'Marx-Engels: Vál. levelek. Bpest, Szikra. 1950. 501. 1.