Századok – 1964
A történelemoktatás kérdései - Balázs Györgyné: Gondolatok a történelem életszerű oktatásáról 1235
1236 BALÁZS GYÖBGYNÉ A marxista történettudományban a meghatározó törvényszerűségek differenciált látásával egyidejűen mind gazdagabban tárul fel az élet ezerarcúsága. A megjelent, tanulmányokból sok eligazítást kapunk a hazai szellemtörténet és pozitivizmus legfőbb sajátosságainak világos látásához, kritikájához. Ez a probléma történetének vizsgálatához nélkülözhetetlen.6 A neveléstudomány a hagyományok kritikai elemzésével, a tanulók fejlettségi szintjének számbavételével, az oktatás motiváltságának igényével a nálunk is érvényesülő „módszertani nyugtalansággal" a tanuló egész személyiségét kívánja megragadni, s így az életre nevelni. A szovjet és magyar nevelés- és oktatáslélektan eredményei, kísérletei széleskörűen igazolják a történelem életszerű oktatásának óriási hatóerejét. Alakuló tantárgypedagógiánk és tankönyvkiadásmik a fenti cél érdekében komoly sikereket könyvelhet el. Azt is el kell mondani, hogy a marxista történelemoktatás — ezen mégsem legközpontibb — kérdésének egyáltalán a felvetésére is lehetőséget az adott, hogy a mit tanítsunk kérdése a tantervi vitákon eldőlt. Ennek következménye, hogy mindinkább a mondanivaló megformálásának módja, pontosabban, leghatékonyabb módja került előtérbe. Természetesen már a problémafelvetés időszakában is elhatárolódik életszerűséggel kapcsolatos felfogásunk a burzsoá történetírás iskoláitól és a pedagógiai irányzatoktól. Az életszerűség a mi történelemoktatásunkban minőségileg új fogalom, hisz a múlt valóságos, tehát tudományos érvényű összefüggéseit fejezi ki. E helyütt arról kívánunk szólni, mi az, ami témánk összefüggésében a marxista történelemfelfogás öntörvényeiből következik. A fejlődés objektív törvényszerűségeinek feltárása jórészt megszabadította az ifjúságot olyan kérdésektől, mint: mi a történelem célja Y Vajon a történelem útja circulus vitiosus-e? Miben keresendő a történelem kusza összevisszaságában a rendező elv? Melyek a fejlődés perspektívái? stb. Mi a helyünk a • világban? Igyekszünk rendet vinni a haza ós haladás nálunk oly sokszor különálló kérdésébe. Értelmet kapott az elnyomottak tengernyi vóráldozata, a legjobbak küzdeni akarása, a „szürke" emberek látszólag eleve feledésre ítélt szorgos hétköznapjai. Nézeteink alapvető rendezettségét mutatja az az értetlenség, amely elfog berniünket annak az áttekinthetetlen káosznak láttán, amellyel a burzsoázia teoretikusai pl. a példafeltáró oktatás vitája kapcsán a „történelem értelméről", „végső céljáról", „végső mozgató erőiről" kifejtenek.' Eredményeink elválaszthatatlanok attól, hogy az esetlegességek helyett a törvényszerűre irányítottuk a figyelmet. Hogy a történelmi véletlen helyett az objektíve meghatározót emeltük ki. Ám ha nem lennénk képesek újra meg újra felülvizsgálni a marxista történelemoktatás tapasztalatait, arról tennénk tanúbizonyságot, hogy nem vagyunk képesek előrehaladni. így mindenek előtt talán megkockáztathatónak tűnik az a megállapítás, hogy az oktatás gyakorlatában nem jelentőségének megfelelően kezeltük azt a tényt, hogy a marxista történetszemlélet éppen az objektív törvényszerűségek felismerésével miiid vizsgálati anyagában, mind módszereiben, mind rendeltetésében a leghumanisztikusabb történelemszemlélet is. Ismeretes, hogy egyes burzsoá ideológusok minden ténybeli szembesítés ellenére azzal próbálják csökkenteni a történelmi materializmus hatóerejét, hogy a vulgár materializmussal azonosítják, hogy szembeállítják pl. azt, ami dialektikus egységet alkot, az emberi cselekvést és az objektív törvényt. Pedig minden rágalommal szomben joggal állíthatjuk, hogy a marxista történetfelfogás à Iegemberközpontúbb szemlélet. Hiszen öntörvényeinek felfedezésével nem « Lásd: Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához c. tanulmányát. Magyar Filozófiai Szemle. 1957. 215 1. Mérei Gyula: Szekíü történelemszemléletének bírálatához. Századok, 1960. 189.1. Pach Zsigmond Pál: Az ellenforradalmi történelemszemlélet kialakulása Szekfű Gyula Három nemzedékében. Történelmi Szemle. 1962. 3 — 4. sz. Léderer Emma: A mrgyarországi polgári történettudomány története (1945-ig). (Egyetemi jegyzet. Kézirat.) 7 Wolfgang Kleinknecht, Wolfgang Lohan: A történelemtanítás feladata és kialakítása. A történelemtanítás kézikönyve. Frankfurt am Main, Berlin. Bonn. 1959. Aufgabe und Gestaltung des Geschichtsunterrichtes. — Iteinhold Schneider így ír: „Ha életünk színtere a történelem, akkor nem marad más hátra, minthogy előkészítsük az ifjúságot a történelmi élet tragikumára, javíthatatlanságára. Mert a történelemben szükségszerűen igények merülnek fel, amelyek szükségszerűen kielégületlenek maradnak. A célt csak hinni kell, mivel növekvő gyorsasággal közeledünk a rejtett véghez, mivel mindenki saját halálában a történelem végéhez érkezik — mert az ítélet napján a történelem fölötti törvénykezés napján fog felébredni, a Haláltól addig a napig az az idő már nem létezik, ezért a véget és vele szemben érzett felelősséget növekvő intenzitással kell történelmi tudatunkban befogadnunk. A történelemben élni annyit jelent: arccal a vég felé fordulva élni; i. m. 7. 1. íme az egzisztencializmus. Az eredendő bún kivetítéséről Herbert Butterfield oxfordi történész ír, s abból indul ki, hogy minden ember bűnös és ezért a történelem szükségszerűen bűnös és katasztrofális jellegű. ,.A történelem arra való vállalkozás, hogy személyiségebet teremtsen, adott esetben akár úgy is, hogy mintegy felőrli őket."
