Századok – 1964
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulüga; A. V.: A történettudomány tárgyáról 1226
1234 A. V. GULÜGA: A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÂRG YÁ-RÓC, -4. Schaf) könyvének kritikai éle az ideográfizmus polgári elmélete ellen irányul, a könyv szerzője a polémia hevében, véleményünk szerint, pontatlanságot követett el, amikor tárgyuk tekintetében két különböző, de rokon tudományt azonosított. A történettudomány és a szociológia ugyanazt az objektumot:az emberi társadalmat tanulmányozza, de különböző oldalról, s ezért tárgyuk sem azonos. A. Schaff véleményének hibájára joggal mulatott rá V. P. Rózsin, csakhogy az utóbbi a lengyel marxista álláspontjával éppen abból a pozícióból harcol, amelyet a lengyel tudós joggal bírált. V. P. Rózsin a következőket írja: „A történettudomány a társadalmi életet a maga összességében, valamennyi ágazatában vizsgálja, de nem foglalkozik a társadalmi életet irányító törvények, mint olyanok, feltárásával és meghatározásával . . . Más szavakkal, a történettudomány ... az események nyomában halad, a marxista szociológia pedig a jelenségek és események elméletét nyújtja."-* Néha azt kérdezik, hol, mikor, és melyik történész tárt fel legalább egy törvényt is. A hasonló kérdések nem okozhatnak zavart. Marx K-. Engels F., V. I. Lenin nagy történészek voltak, ós a társadalmi fejlődés valamennyi alaptörvényét a történeti tények „Mont Blanc"-jának tanulmányozása és általánosítása alapján vezették le. Figyelmet érdemel, hogy a hivatásos történész L. Morgan, aki az őstársadalom életét tanulmányozta. ,,a maga módján újból felfedezte a történelem materialista értelmezését".25 A történettudomány ós a szociológia, mint az empíria ós az elmélet szembeállítása, nemcsak a Marx előtti, hanem a Hegel előtti kor hibáinak megismétlését jelenti. Már Hegel kimutatta, hogy a történettudomány elméleti tartalommal telítődik, az elméletet pedig a történetiség hatja át. A modern tudomány szintjén álló történész mindig teoretikus. A múlt anyagán felépített bármely szociológiai kutatás voltaképpen történeti kutatás. Csak azok a szociológiai általánosítások esnek a történettudomány határain kívül, amelyek a jelenre és a jövőre vonatkoznak. Mindjárt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a „szociológia" terminussal két tudományt jelölünk. Az általános elméleti marxista szociológia maga a történelmi materializmus, az utóbbi viszonyát a történettudományhoz általános vonásokban már ismerjük. Ezen kívül „a marxista szociológia" terminus a tudományos kommunizmus elméletének, a kommunista formáció keletkezését és fejlődósét vizsgáló tudománynak a jelölésére szolgál. Az utóbbihoz tartoznak azok a konkrét szociológiai kutatások, amelyek vizsgálják ős általánosítják az adott időben, egy adott országban, adott feltételek között végbemenő folyamatokat . A Szovjetunióban és a többi szocialista országban egyre inkább kibontakozik a munka szervezetének, termelékenységének, az oktatásnak, a társadalmi véleménynek, a szabad idő felhasználásának stb. szociológiai vizsgálata. A történettudomány ós a konkrét szociológia közti „érdekszféra" felosztása követi azt a rugalmas vonalat, amely a jelent a múlttól választja el. Természetesen itt nagyon sok az érintkezési pont, sőt az egybeesés: a jelen óránként, percenként múlttá válik, a szociológia adatai csakhamar történeti forrássá válnak. A konkrét kutatással foglalkozó szociológusnak a közvetlen realitással van dolga, ezért kísérleteket végezhet és gyakran folyamodik a gyakorlathoz, mint az igazság kritériumához. A történész jelentős mértékben kénytelen nélkülözni ezt a lehetőséget, utólag korrigálhatja ugyan a szociológus adatait, de esak más, megbízhatóbb adatokkal való összevetés után. A szociológus dolga az absztrahálás; elvben nem köteles az egyedi eseményhez fordulni mint az általános megismerésnek illusztrációjához vagy eszközéhez, ez már nem a konkrét szociológia szférája, hanem a publicisztikáé, a dokumentációs tárca művészetéé (irodalmi és film) riporté; az utóbbiak szintén gyorsan történeti forrássá válnak. * Foglaljuk össze a fentieket. A humán történet tárgya az emberi társadalom fejlődése. annak törvényei és azok konkrét, múltra vonatkozó jelentkezései. A történettudomány sajátossága az, hogy feladataihoz tartozik mind az empirikus anyag általánosítása, mind pedig az események egyéni sajátosságainak közvetlen rekonstruálása. Ennél fogva a történettudomány általánosan használja nemcsak a logikai megismerést, hanem a képalkotó-emocionális gondolkodást is. Valamennyi részfeladat, amelyeket a történész megold, így vagy úgy a fő feladatnak, az emberiség által megtett út lehető legteljesebb rekonstruálásának az alárendelt je, mert ennek ismerete nélkül lehetetlen a haladó mozgás megértése. (Voproszi Isztorii, 1964. 1. sz.) 34 Г. /'. Rózsin: Vvedenije v marksziszt<zkuju szociologiju. L. 1962. 86. 1. ••'Marx - Engels Müvei, 21. kit. 25. 1. (oroszul).
