Századok – 1964

Vita - Vörös Károly: Egy XVIII. századi adóösszeírás történeti statisztikai feldolgozásának problémái 1206

1208 VÖRÖS К ÁR or .Y vagyoni kategóriák közötti megoszlásának elemzése során nyert új vonásokkal egészítem ki (mely elemzésnél táblázatunknak azt a számát, mely azt mutatja, hogy az összeírás valamely részeleme — előző példánkban a 2 — 5 p. m. vetésterületű háztartás — hány egységgel van képviselve valamely birtoklástípusban, most az elemnek az illető típusra jellemző teljes összegéhez — jelen esetben tehát a birtoklástípus háztartásainak összes számához is — viszonyítjuk, s az így előálló arányokat már teljesen pontos matematikai átlagokhoz tudjuk hasordítani). A típus sajátosságairól a teljes elemzés végeredménye során kialakult kép tehát csupán e megoszlás szerinti elemzés elvégzése után (s mint általában megfigyelhető: elsősorban ennek eredményeit véve figyelembe) jön létre. Mivel azonban Perjés recenziója elemzésünk e második fázisáról már nem beszél, az olvasó etytt a részesedési átlagszám használata módszerként kizárólagosnak és — főleg Perjés példáiban — valóban joggal igen veszélyesnek tűnhet. Reméljük azonban, hogy fenti fejtegetéseink a probléma jelentőségét némileg reálisabb színben tüntetik fel. b) A részesedési átlagszámot a megoszlási átlagok szerinti elemzés e kontrolijától és kiegészítésétől eltekintve azért is nyugodtan használtam, mert azáltal, hogy sokféle heterogén elemből való részesedés átlaga (ha így a konkrét részletekben az egynemű elemekre Perjés által külömkülön megállapított és alkalmazott részesedési átlaghoz képest kétségtelenül többé-kevésbé torzítva is), mindenesetre harsányan és, úgy vélem, megfelelő hasonlítás esetén helyesen, helyes irányba mutatva hívja fel a figyelmet egyes elemek valamely területi csoport vagy birtoklástípus részesedésében előállt feltűnő súlyára. Használata révén hiba csak akkor állhat elő, ha a hasonlítás nem lenne helyes, ill. az elemzés a részesedési átlagszámnak ennél a figyelmet felhívó funkciójánál nagyobb jelentőséget tulajdonítana. Ha ebből a szempontból nézzük végig a Perjés konkrét kifogásait érzékeltetni hivatott négy példát, úgy látjuk, hogy közülük az elnö kettőben (az átlagszám helytelen- ; sógét rangkorrelációs vizsgálattal, illetve a háztartások össz-számának a birtoklástípusok közötti megoszlásával összevetve igazolni kívánó példákban) a részesedési átlagszám az egyes konkrét részesedések általános összehasonlítási alapjának funkcióját i nagyon is betölti. Vagy az első példában az egyes területi csoportok részesedési átlagszámaiknak és háztartásszámaiknak nagysága szerinti összevetésénél nem éppen a kétféle sorrend Perjés által nehezményezett eltérései és az ezekből kielemezhető sajátosságok mutatják a részesedési átlagszám nagyon is használható voltát': Hiszen már ezek a kétféle rangsor összevetése során megfigyelhető eltérések felhívják a figyelmet például i olyan sajátosságokra, mint a lékai és borostyánkői uradalmak helyzete: háztartásaiknak a többi uradaloméhoz képest földdel szegényesebben, de állattal jobban ellátott voltára | (amit a későbbi fejtegetések ós vizsgálatok valóban igazolnak is). S ugyanígy Perjés második példáján — ha az átlagszámnak összetevői által meghatározott sajátos termé- , szetót ismerjük, s az összehasonlításban a telkes jobbágyok arányát nem az egész táblázatból kiszakítva nézzük, hanem a birtoklástípus egészének így kibontakozó képét figyeljük — az éppen komplex származásánál fogva így élesebben s kétségtelenül kissé torzítva jelentkező részesedési átlagszámhoz való viszonyítás hívja fel azonnal s igen jól a figyelmet arra, hogy a telkes jobbágyok jobbágytelki állománya vagy állatállománya a járási falvakéhoz, képest valószínűleg kisebb lesz (amit a további konkrét vizsgálatok szintén igazolnak). Ez utóbbi példa esetén különben megjegyzendő, hogy a Perjés által idézett — s még csak a táblázat legelső pillantásra is érzékelhető tényeit egyelőre minden értékelés nélkül rögzítő — megállapítás csak első mondata egy hosszabb, s már a megoszlást is figyelembe vevő gondolatsornak: ennek az egésznek ismerete nélkül persze a fenti mondat önmagában módszeremről valóban elég furcsa képet ad. Harmadik példájában, az egyes birtoklástípusoknak az állatállományból való részesedését vizsgáló elemzést illetően azonban Perjés helyesen hívja fel a figyelmet elemzésem hibás voltára. E hiba azonban nem annyira az e ponton kétségtelenül erősebben is torzító részesedési átlagszám használatából, mint inkább az általam ez esetben kidolgozott összehasonlítási alap tökéletlenségéből származik. A táblázat összeállításánál ui. — az igásállatokat kivéve — elhanyagoltam az egyes állat fajtákkal ténylegesen rendelkező háztartások számának megállapítását. Pedig az egyes birtoklástípusok állatokkal való ellátottságának viszonyairól teljes ós kielégítő képhez valóban csak így juthatunk el. Ezeknek az arányoknak a táblázatba való beillesztésével kétségtelenül jobban ós sokoldalúbb következtetések lehetőségét biztosítva lehetett volna áthidalni az egyes állatfajták össz-számának aránya és a részesedési átlagszám közötti feltűnő, túl nagy hézagot, — elkerülve egyszersmind az így szükségképpen hiányos bázis lehetőségeihez képest túlméretezett következtetések levonását. (Ellenpróbaként kidolgozott átlagszámos táblázatában különben Perjés — mint előző példáiban is — csupán a háztartások teljes számára vonatkoztatva számítja ki az átlagot, figyelmen kívül hagyva azoknak a vagyon — illetve