Századok – 1964

Vita - Vörös Károly: Egy XVIII. századi adóösszeírás történeti statisztikai feldolgozásának problémái 1206

EGY XVIII. SZÁZADI ADÓÖSSZEÍKÁS PROBLÉMÁI 1207 viszonyszámokat (helyhiány folytán már csak a birtoklástípusok vonatkozásában) a fentieknek megfelelően kétféle átlaghoz (az ún. részesedési, ill. az ún. megoszlási átlagszámhoz) viszonyítva elemzi; — az ötödik lépcsőben pedig az egyes területi csoportokat, ill. külön a mezővárosokat a fenti lépcsőkben elvégzett elemzésekből megállapítható azonos sajátosságaik alapján nagyobb csoportokba összevonva igyekszik megrajzolni Vas megyének az összeírás alapján kibontakozó képét : alapvetően a földesúri viszonyok által meghatározott jobbágy viszonyait. Mindebből, úgy vélem, megállapítható tehát, hogy Perjés kifogásai csak a negyedik lépcsőnek az egyik átlaghoz viszonyított elemzését, ill. az utolsó lépcsőben alkalmazott egyik csoportosítási módszert érintik, — módszerem alapját (a terület társadalmának a legfontosabb termelőerők együttesen bírt mennyisége alapján kialakított vagyoni kategóriákra való bontását) azonban — s az ezzel elért egyes olyan eredményeket is, melyeket további tanulságos elemzéseiben saját maga is teljes mértékben elfogad, alapul vesz és felhasznál (ezáltal, úgy vélem, velük való egyetértését is kifejezve) — nem. Kétségtelen azonban, hogy kifogásainak a rendszeren belüli lokalizálása — ha az alkalmazott statisztikai módszer, egészében szolid és felhasználható voltát, úgy vélem, egyértelműen érzékelteti is — maguknak a konkrét egyedi kifogásoknak önmagukban való súlyát még nem csökkenti, s így nem enyészik el szerzőnek azon kötelezettsége sem, hogy a felsorolt hibákkal szembenézve, recenzens megjegyzéseit a maga számára megfelelően gyümölcsöztesse. 2. Perjés legfőbb módszertani kifogása — mint láttuk — az ún. részesedési átlagszám használata ellen irányul. Aggályai helyesebb ért ékelhet ése végett azonban vizsgáljuk meg ennek az átlagszámnak keletkezését és mibenlétét. Statisztikai módszerem harmadik lépcsőjében olyan táblázatok állnak elő, melyek abszolút számokban megmutatják, hogy az összeírás valamely eleme, ill. ennek valamely, a vagyoni megoszlás alapján létrejött részlete (pl. a 2 — 5 p. m. vetésterülettel rendelkező háztartások száma) az egyes területi csoportokban ill. birtoklástípusokban hány egységgel (jelen példán háztartással) van képviselve. Az a viszonyszám tehát, mely megmutatja, hogy az illető elemből, annak az egész összeírt területen létező összmennyiségéhez képest , a szóbanforgó típus hány %-ban részesedik, e szempontból igen jellemzően fogja mutatni a típus gazdasági-társadalmi sajátosságait, Mivel pedig a negyedik lépcsőben végzett elemzéseink első fázisában szükséges volt az egyes birtoklástípusok minél több elemből való részesedésük által megmutatkozó sajátosságainak gyors és egyszerű ószlelhetésére (ami viszont csakis az egyes elemek részesedésének valamely, a típus egészére jellemző átlaghoz való hasonlításával volt lehetséges), — a típusnak az összeírás 10 legfontosabb eleméből (telkes-jobbágyi, házas, illetve házatlan zselléri, s egyéb adózó háztartások száma, őszi gabona vetésterülete, rótterület, igásállatok, fejőstehenek ill. borjak száma, iparosok összkeresete) való %-os részesedését egyszerűen összegezve és 10-zel törve egy átlagszámot alakítottunk ki. Különnemű és így különböző mértékegységekben kifejezett elemekről lévén szó, az így előálló átlagszámnak persze eleve nem tulajdoníthattuk azt a jelentőséget, melyet azonban Perjés recenziója mégis elvárni látszik tőle (nevezetesen azt, hogy bármit is reprezentáljon), s amely várakozásához képest eljárásomat az annak helytelenségét bizonyítani hivatott példákban kárhoztatja. Tanulmányomban azonban e módszert ismertetve az így előállott szám korlátait határozottan meg is állapítom és indokolom: ,,Hangsúlyozni kell — írom —. hogy a részesedési átlagszámok nem tekinthetők egyszersmind a csoport vagy típus általános gazdasági súlyát kifejezni képes mutatószámnak. Ezzel az igénnyel nem is lépnek fel, erre a célra már csak azért sem használhatók, mert összetevőik nem közös nevezőre hozott értékek, hanem, meglehetősen heterogén értékű elemeket foglalnak magukban. Részesedési átlagszámunknak célja és szerepe így csupán annyi, hogy a részesedés átlagértékét az összeírás legjelentékenyebb elemeinek felhasználásával megmutatva, mértéket állítson az egyes részesedési viszonyszámok mellé, s azoknak esetleges feltűnőbb kiugrására vagy csökkenésére a figyelmet felhívja." (68 — 69. 1.) — Kár, hogy Perjés recenziójában a mondatnak itt dőlt betűkkel szedett első részét elhagyva, az átlagszám alkalmazásának összes veszélyeit eszerint tudatos mérlegelés után vállaló állásfoglalásom súlyát — ha nyilván akaratlanul is — de csökkenti, és így eljárásomat a valóságosnál- kevésbé átgondoltnak tünteti fel. Pedig a részesedési átlagszámot a maga neki szánt, korlátozott funkciójában annál is nyugodtabban használhattam, mert a) (mint arra már előbb is utaltam) Perjés beállításával ellentót ben, elemzéseinknek a részesedési átlagszám nem alapvető, hanem csupán egyik kategóriája, első fázisa. Elemzésem második fázisában ui. az egyes birtoklástípusok sajátosságairól a részesedési átlagszám alapján észlelt képet mindenhol az illető elem már a típuson belüli, az egyes