Századok – 1964
Közlemények - Degré Alajos: Kísérlet jobboldali pártegység megteremtésére Zala megyében 1944 nyarán 1188
KlSÉHLET JOBBOLDALI PÁHTEGYSÉG MEGTEREMTÉSÉBE 1189 Szálasi nyilaskeresztes pártja azonban kívül maradt a kormányon. Szálasival Horthy nem volt hajlandó tárgyalni; korábban több ízben is tett lépéseket Hitlernél, hogy szerelje le a nyilas szervezkedést.7 Szálasi pártja tehát folytatta a szervezkedést, röpeódulák tömegeit szórta, nyilas pártjelvónyeket és jelszavakat festett a házfalakra és a járdákra. Ez ellen a nyilas szervezkedéstől félő Sztójay-kormány is fellépett, az ilyen tevékenységet külön rendeletben is tiltani kívánta8 (Zala megyében többször tiltakoztak is ellene9 ), de tehetetlen volt. A németek tartalékul támogatták a nyilas szervezkedést is, német katonák még nyomdát is foglaltak le a nyilas pártlap céljára.1 0 A nyilas agitáció erősödését csak elősegítette az, hogy az új kormány sietett törvényen kívül helyezni összes baloldali ellenfeleit. Március 28-án belügyminiszteri rendelettel feloszlatták a szociáldemokrata pártot, a független kisgazdapártot, a Parasztszövetséget. Zár alá vették és miniszteri biztossal kezeltették az összes munkásegyesületek vagyonát. Betiltották a Népszavát, a Magyar Nemzetet és a kisebb politikai lapok egész sorát. Nem tűrtek olyan sajtót, mely akár a legszerényebb — nem jobbról jövő — kritika hangját is megüthette volna. Még Schlachta Margit konzervatív klerikális lapocskája is a betiltottak listájára került. A nyilas sajtó azonban háborítatlanul tovább működhetett. Úgy látszott ezekben a napokban, hogy a március 19-i megszállással nemcsak Magyarország háborús kapacitása biztosíttatott továbbra is a hitleri Németország számára, hanem a magyar belpolitikai élet is (amennyiben belpolitikai életről még egyáltalán szó lehetett) — a szélsőségesen németbarát jobboldali elemek uralomra juttatásával, mindennemű ellenzék terrorista elhallgattatásával — szintén a németek igényeinek megfelelően stabilizálódott. A megszállással előállott fordulat és a Sztójay-kormány megalakítása azonban teljesen megváltoztatta a kormánypárt és a még meglevő jobboldali pártok között fennálló politikai erőviszonyokat, és megrendüléssel fenyegette a kormánypárt eddig élvezett hatalmi helyzetét. A németek olyan kormányt kívántak, mely „a jobboldali kormányszárnytól a Magyar Megújulás Pártján, a Magyar Nemzeti Szocialista Párton keresztül egészen a nyilasokig terjed".1 1 A Sztójay-kormány megalakítása — mint láttuk — eimek a jegyében történt meg. Ennek tudatában — enyhén szólva — furcsán hangzik Lukács Bélának, a MÉP pártelnökének az a nyilatkozata, mely szerint „az események csak annyit változtattak a párt életén, hogy az eddig is hirdetett eszméinket azokkal a jobboldali erőkkel karöltve valósítjuk meg, akik szintén Gömbös politikáját követik". Minthogy az addig pártpolitikával nem foglalkozó Sztójay is a MÉP-be lépett be, Lukács azt hirdette — élőszóval éppúgy, mint a sajtóban —, hogy a párt „eddigi vezető szerepét az országgyűlésen és az országban megtartja".1 2 Irnrédy emberei azonban — maguk mögött érezve a németeket — nem nyugodtak bele, hogy a hatalomnak csak mellékszereplői legyenek. A megújult küzdelem csupán kisszerű, személyes tülekedésnek látszik a befolyásosabb helyekórt, a nagyobb koncért, de mögötte a szélsőjobboldalnak és a Horthy-rendszer uralkodó csoportjainak kiélesedő harca észlelhető. E küzdelem külső jelenségei a csakhamar meginduló tömeges személycserék voltak. Április 27-ón 20 főispánt felmentenek, és új — javarészt Imrédy híveiből kikerülő — főispánnal váltják fel. Csak 11 régi főispán marad a helyén. Május 4-én kénytelen lemondani Lukács Béla, aki pedig a kormányzó rokona, és vele a MÉP egész addigi vezetősége. Az új vezetők közül Teleki Mihály gróf nagybirtokos Gömbös idejében kapcsolódott be a politikai életbe, 1938-ban pedig Imrédy kormányában már földművelésügyi miniszter lett. Marton Béla szintén Gömbös kritikátlan, legszélsőségesebben fasiszta kreatúrája. Új név viszont Bocsáry Kálmáné: ő zalaegerszegi születésű ügyvéd, aki 1939-ben lett képviselő. Az új vezetők azután rábeszélnek 32 MÉP képviselőt, hogy lépjenek ki a kormánypártból, Kállayt, a németek által letartóztatott Keresztes-Fischer Ferencet és még néhány képviselőt pedig törölnek a tagok közül. Más képviselők viszont a MÉP-et elhagyva egyenesen Imrédy pártjához csatlakoznak. így a MÉP 222 képviselőt jelentő parlamenti tömbje május 21-re 183-ra olvad le, de Imrédy Megújulás Pártja még ekkor is csak 27 képviselőt számlál, Pálffy Fidél Nemzeti Szocialista Pártja 17-et, Szálasi Nyüas' llorthy álláspontjára adott időpontban ld. Horthy-tratok, 171, 261. 1. 8 Mtjkv. 1944. ápr. 26. (63. p.), jún. 28.; Nemzeti Űjság, 1944. ápr. 6. " Zalaegerszegi Állami Levéltár (az alábbiakban: ZÁL) Zalaegerszeg város képviselőtestületi jegyzőkönyve 1944. júl. 18.; Zalai Magyar Élet c. napilap, 1944. júl. 19.; Zalamegyei Űjság c. napilap, 1944. ápr. 12. 19 Mtjkv. 1944. ápr. 26. (67. p.). 11 Karsai Elek: Országgyarapítás, országvesztés. Bpest. 1961. II. köt. 170. 1. "Nemzeti Űjság, 1944. ápr. 2.
