Századok – 1964
Közlemények - Degré Alajos: Kísérlet jobboldali pártegység megteremtésére Zala megyében 1944 nyarán 1188
1190 DEGKÉ AI. AJ OS keresztes Pártja ló-öt. Viszont ekkor már 76 pártonkívüli képviselő is van: akilépettek és a feloszlatott pártok szabadlábon maradt tagjai.1 3 E számok természetesen csak a parlamenti arányokat jelentik, nem a valóságos erőviszonyokat. A kormány tagjai maguk is tisztában voltak azzal, hogy az ország lakosságának többsége nem ért egyet politikájukkal, amit Jurcsek földművelésügyi miniszter úgy fejezett ki, hogy „az ország már alá van aknázva bolsevikokkal".1 1 A minisztertanácson többször is szó esik a munkásság nyomott hangulatáról, az általános elkeseredésről.1 5 A kormányt tehát valójában csak igen vékony réteg támogatta. A belső fegyveres erők viszont, a csendőrség és a rendőrség a belügyminiszter rendelkezése alatt álltak, tehát Imrédy csoportjának súlyát növelték. Még jobban az ő javukra tolódtak el a hatalmi erőviszonyok május 20-án, amikor Imrédyt tárca nélküli gazdasági miniszterré nevezték ki.1 6 Imrédy kinevezésére szüksége volt a kormánynak: a németek ugyanis anyagszállítási, munkaerő kiviteli és egyéb követeléseiket egyre fokozták, a régi kormány tisztviselők -kel nem is tárgyaltak, csak kívánságaikat közölték velük. Megdöbbenést keltet t, mikor az SS a W eiss Manfréd-család tagjaitól szabadonbocsátásuk és semleges országba szállításuk fejében megszerezte az óriási jelentőségű csepeli gyártelepet, és_az azzal járó egész vagyontömeget. A kormánynak tehát szüksége volt olyan emberre, aki a németeknek feltétlen híve, ezért a német ek érdemi tárgyalásokba bocsátkoznak vele, és gazdasági szakértelmét is elismerik. Ezután a németekkel a tárgyalásokat Imrédy bonyolítja le, kevés sikerrel.17 Imrédy valóságos vezetőszerepét legjobban jellemzi a május 28-án Zalaegerszegen a háborúban elesettek emlékünnepén elmondott beszéde, amit а МЕР helyi sajtója napokkal előre számos közleményben beharangozott, a beszédet szóról szóra közölte, és részletes tudósításában a hízelgésnek még a kormánysajtóban is szokatlan mértékét mutatta.18 A Vörös Hadsereg májusban már elérte a Kárpátokat,1 9 a németek hadi helyzete tovább rosszabbodott. Magyarországon viszont megindult június 6-án a vidéki zsidóság tömeges deportálása, mely ellen ismételten tiltakoztak a semleges államok követei, a svéd Vörös Kereszt és a magyarországi katolikus és protestáns egyházak is.2 0 Olyan külső és belső katonai és politikai helyzet állt tehát elő, melyben a jobboldali csoportosulások vezetői is kénytelenek voltak felismerni a megmaradt , a németekkel való együttműködésre még egyáltalán hajlandó parlamenti csoportok egyesítésének sürgős szükségességét. Persze úgy, hogy a saját klikkjük számára a lehető legnagyobb részt igyekezzenek megkaparintani a hatalomból, illetve az ezzel járó pozíciókból. Mondani sem kell, hogy ezt a törekvést a németek is jó szemmel nézték, hiszen az egyre inkább front mögötti, közvetlen felvonulási területté vált ország belpolitikai stabilitásának biztosítása nekik is mindvégig elsőrendű érdekük volt. Csakhamar, már május folyamán tárgyalások indultak meg tehát a kormányban résztvevő „jobboldali pártok" (rajtuk kívül legálisan csak Szálasi pártja működött, baloldali pártok már nem voltak) között a pártok egyesüléséről. A MÉP részéről Teleki Mihály majd Bárdossy László, a „parlamenti pártszövetségben" együtt működő Magyar Megújulás Pártja és Magyar Nemzetiszocialista Párt részéről pedig Imrédy vezette a tárgyalásokat, amelyek azonban mindannyiszor meghiúsultak. Mindkét frakció magának követelte ugyanis a vezetést. Ebben Bethlen és Horthy csak a személyes érvényesülésért való tülekedést látta,2 1 a magát diplomatikusan ós dodonaian kifejező Bárdossy pedig, a lényeg megsejtetésével, úgy fogalmazta: „A politikusok néha a legjobb akarattal is eltévesztik a mértéket. Tiszteletre méltó meggyőződésük elvi alap járól az egység megteremtésének feltételeit fontosabbnak látják, mint magát az egységet."22 Árvay László ügyvéd, a nemzetiszocialista párt nevében Zala megye törvényhatósági bizottsági közgyűlésén primitívebben és brutálisan, de a lényeget fejezte ki azzal, hogy kijelentette: „A nemzeti egység csak olyan magyar nemzeti szocialista egység lehet, amelyben a nemzet sorsának irányításában túlnyomórészben nemzeti szocialista mozgalmi emberek, és nem régi, minden utat. megjárt, és minden irányzatot elvi meggyőződés nélkül kiszolgált politikusok vegyenek részt,."2 3 "Magyar Élet Pártja Értesítője; Nemzeti Űjság, 1944. máj. 21. " Karsai: i. m. II. köt. 235. 1. 16 Mtjkv. 1944. ápr. 26. (65. p.). 1944. jún. 1. (2. p.). júl. 12. 1B Mtjkv. 1944. máj. 22. (2. p.). 11 Mtjkv. 1944. jún. 1. (6. p.). jún. 10. (37. p.), jún. 21. ••Zalai Magyar Élet. 1944. máj. 24-30. "Mtjkv. 1944. máj. 17. (48. p.). " Mtjkv. 1944. jún. 1. (3. p.). júl. 12. " Horthy-iratok. 459. 1. 32 Nemzeti Újság. 1944. jún. 27. " ZÁL. Megyei közgyűlési jkv. 1944. jún. 28.
