Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
1178 SEKFÖZÖ i. A J OS fel, nem tétlen passzivitásra gondoltak. Jellemző, hogy még Kabók Lajos, az ismert szakszervezeti vezető és képviselő is annak a véleményének adott kifejezést, hogy a munkásságnak az általános sztrájkra kellene készülődnie. Bár Kabók őszinteségével szemben erős kételyeket támaszt a parlamenti vitában elhangzott — később ismertetendő — felszólalása, véleménye mégis jellemző a szakszervezeti kongresszus hangulatára. Mindezek ellenére azoknak, akik a kivonulást sürgették, nem volt igazuk. A parlamentben megszerzett helyekről, azoknak tribünként való felhasználásáról különösen az adott helyzetben nem volt szabad lemondania a munkásmozgalomnak. Farkas István persze nem ilyen fajta érveléssel szállott szembe velük. Ö azt hangsúlyozta, hogy a magyar munkásmozgalom a nyugati példákon nevelkedett, és erről az útról nem szabad letérnie. A szakszervezeti kongresszuson tapasztalt hangulat végeredményben lehetetlenné tette a frakció számára a passzív demonstrációt, mindenképpen határozott, harcos magatartást sürgetett.0 1 A vita március 31-én és április 1-én folytatódott a frakció ülésén is, míg végül a párt vá 1 asztm ány április 4-én végleges — és nagyjából helyes — határozatot hozott a szanálási vitában való részvételről. Eszerint a parlamenti frakciónak éles harcot kell folytatnia a javaslat ellen. A határidő betartásáról nem volt szó a határozatban, ellenben említés történt arról, hogy a parlamenti frakciót parlamenten kívüli eszközökkel is támogatni kell a vita közben.6 5 Látható, hogy ez a határozat nem fedte az Intéző Bizottság álláspontját. A széleskörű elégedetlenség, az ellenzéki hangulat hatásának is engedve azonban kénytelenek voltak elfogadni azt. Hogy betartották-e, az más kérdés. A parlamenti vita már április 4-én kirobbant, amikor az elnök napirendi javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy a másnapi ülésen kezdjék meg a szanálási vitát. A polgári ellenzéki pártok nevében Szilágyi Lajos, aki ekkoriban igyekezett elfoglalni Rassay helyét az ellenzék élén, kijelentette, hogy az ellenzéknek, benne a szociáldemokrata pártnak is, az a véleménye, hogy a kormány a javaslatokkal tulajdonképpen saját uralmának meghosszabbítására tör, semmibe vévén a nemzetgyűlés szerepét is. Ezért az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy az ország felvilágosítása érdekében részt vesznek a vitában, annak megkezdése előtt azonban ünnepélyesen felkérik a miniszterelnököt, hogy tekintsen el a javaslatok napirendretűzésétől, és „méltóztassék a főméltóságú kormányzó úr elé előterjesztést tenni a nemzetgyűlés feloszlatására . . . Ha pedig a t. miniszterelnök úr ezen kérelmünknek nem volna hajlandó eleget tenni, ha nem volna hajlandó a nemzetre appellálni, akkor tisztelettel arra kérjük mindannyian és egyhangúlag, méltóztassék lemondását a főméltóságú úrnak bejelenteni . . . Kérjük a kormányt, hogy adja át helyét egy olyan kormánynak, amely nemcsak a saját toborzottá többség számbeli erejére, hanem valamennyi pártnak a bizalmára támaszkodva kéri a meghatalmazást az államháztartási egyensúly helyreállítására."6 6 A szociáldemokrata párt nevében Farkas István csatlakozott Szilágyi indítványához, felsorolván az SzDP régi követeléseit, amelyeket a kormány mindezideig nem teljesített. „Annak a kormánynak, amely az ellenforradalom szellemében épült fel, amely nem sziin-64 A munkásság erőinek fokozásával készülődik a liarera. Népszava, 1924. ápr. 1. 65 A Szociáldemokrata Párt harca az országnyomoríló szanálás ellen. Népszava,. 1924. áor. 15. «•Nemzetgyűlési Napló. XXII. köt. 258 — 259. 1.
