Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
BEKEG VÁ К.M EC; YE DOLGOZÓINAK ÍIARCA 113 Ilyen volt a dolgozó nép tényleges helyzete a vármegye hegyvidéki járásaiban. Az éhínség napról-napra mind több faluban és családban pusztított. 1914 január havában a beszkidi körjegyzőséghez tartozó valamennyi faluban dúlt az éhínség: a lakosság túlnyomó többsége a szó szoros értelmében éhezett, Zavadka községben 50, Verbőcön 40, Új-Rosztokán 25 család sínylődött egy falat étel nélkül.2 0 Különösen tűrhetetlen volt az állapot az alsó-vereckei járás Laturka községében. Az állandósultán hiányos táplálkozás miatt 1910-ben és 1913-ban a községben tífuszjárvány ütött ki, amely sok áldozatot szedett. Még Bereg vármegye alispánja is kénytelen volt elismerni a lakosság szerfölött nehéz helyzetét. Az általa megtartott vizsgálat alkalmával az alispáni jelentésben a következőket írta: „Egy kamrában mintegy 2 kg, mézet találtam. Az egész faluban csak egy ember él jobb módban."2 1 Az államhatatalom szervei semmit sem tettek a dolgozó nép helyzetének javítása érdekében. Mivel Bereg vármegye városaiban és falvaiban az éhínség és szegénység, munkanélküliség és jogfosztottság uralkodott, megjelentek az „Észak német Lloyd"német-amerikai hajóstársaság ágensei is, akik az USA vas- és •szénbányái részére munkásokat toboroztak. A XX. század elején gyorsan nőtt a vármegyéből kivándorlók száma — hasonlóan a többi felföldi vármegyéhez — a dolgozó lakosság köréből, kik főképpen Amerikába vándoroltak ki. Erről tanúskodnak a következő adatok: 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 484 033 1310 1342 1166 1112 3077 2613 2403 799 1997 1476 1014 1595 18472 2 Eszerint 15 év leforgása alatt Bereg vármegyéből kivándorolt különböző országokba, de főleg az USA-ba — 22 868 személy. Az első imperialista világháború tovább fokozta a vármegye dolgozóinak nehéz szociális és gazdasági helyzetét. Az éhínség is nőttön-nőtt, egyre több és több falura és családra terjedt ki. A világháború ideje alatt a vármegyében dúló éhínség méreteiről a munkácsi görög katolikus püspöktől 1918 januárjában — a falusi papok jelentései alapján —• kiadott kimutatás kiáltóan tanúskodik. E kimutatás közli, hogy részben vagy teljesen éhezett a felvidéki járásban 14 348, a munkácsiban 11417, a latorcaiban 7279, a szolyvaiban 8017, az alsóvereckeiben 6560, a tiszahátiban 692 személy. Összesen 48 313 fő.2 3 Megjegyzendő azonban, hogy a tényleges helyzetet még ez az eléggé nagy szám sem tükrözi teljesen vissza. Csak a vármegye görög katolikus vallású ínséges lakosságát mutatja ki, noha a vármegye területén a más vallású lakosok között is pusztított az ínség. Következésképpen jelentősen nagyobb volt a vármegyében ínséget szenvedő lakosság valóságos száma. A dolgozó nép szörnyű helyzetéről még egyéb jelentések is tanúskodnak. Bányafaluból (szolyvai járás), ahol az éhínség és járvány következtében 24 személy halt meg, jelentették: „A hatósági élelmezés túltesz a legszörnvűsé-20 KTÁL 772 f., 3. 1. 589 ügy, 34. 1. 21 Uo. 14. I. 22 Magyar Statisztikai Közieménvek, új sorozat, 67. köt. Bpest. 1918.2 — 3.1. 23 KTAL 772 f., 3. 1. 1330 ügy,*21. 1. 8 Századok
