Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
1 12 M. TRÓJÁN gesebb ázsiai állapotokon is." A munkácsi járásból Gorond és Izsnyéte falvakból, ahol 39 személy halt éhen, jelentik: „A hatósági ellátás kevés és rendetlen. Sokan éheznek és betegek. Többen az éhségtől feldagadtak, mások meg is haltak." Az alsó-vereckei járási Zugó községből írták: „Nagy a halálozás. A nép kenyér nélkül tengeti életét, betegeskednek, orvos nincs."2 4 Ilyen és ehhez hasonló jelentések érkeztek a különböző helyi hivatalokba a vármegye többi községéből is. Az éhező lakosság szószólókat küldött az államhatalom képviselőihez, kérve a lakosság nehéz helyzetének javítását. íme: .milyen feleletet adott Bereg vármegye akkori alispánja, Gulácsy István az oláhcsertészi (Felvidéki járás) éhezőknek: „Majd ha egyharmad része elpusztul ennek a népnek, a megmaradó résznek több jut."2 5 Ilyen feleletet csak a dolgozók ádáz ellensége adhatott, aki csakis a saját érdekét tartotta szem előtt. Megemlítendő, hogv visszaélve hivatali helyzetével, ez az alispán a háború ideje alatt több mint 500 000 korona vagyont harácsolt össze.2 6 Mindez világosan elénk tárja Bereg vármegye dolgozóinak, főleg pedig a hegyaljai és hegyvidéki járások dolgozóinak rendkívül nehéz szociális és gazdasági helyzetét az első világháború éveiben. Említésre méltó még az is, hogy az államhatalom helyi képviselői — bár tisztában voltak a tényleges helyzettel — nem tettek konkrét intézkedéseket az éhező lakosság megsegítésére. Sőt éppen ellenkezőleg, minden módon igyekeztek kiszolgálni saját burzsoá kormányukat. Ez főképpen a rekvirálásra, a hadikölcsönök kényszerbeszedésére vonatkozó rendeletek alázatos végrehajtásában nyilvánult meg. Miközben a vármegye dolgozó népe éhínséget szenvedett, az államhatalom helyi képviselői rekvirálás útján elszedték a nép még megmaradt élelmiszereit is. A vármegye valamennyi községében kivétel nélkül folytatták az évenkénti rekvirálásokat, sőt voltak helyek, ahol nem is egyszer. Megjegyzendő azonban, hogy a helyi szerveknek nem mindig volt könnyű dolguk a termény- és jószágrekvirálásokban. Nemcsak Ung, Sáros és Szabolcs megyékben, hanem Bereg vármegyében is kénytelenek voltak a rekvirálások alkalmával igénybe venni a katonaság segítségét.2 7 A dolgozó nép rengeteget szenvedett a különböző adóktól is, amelyeket az állam és az egyház számára kellett fizetni. Sokféle adó volt: útadó, földadó, kereseti adó stb. Súlyos teher volt a dolgozóknak a pap és a kántor számára fizetendő természetbeni párbér és a kötelező robotmunka. Például Kövesd község minden családja párbér címén évente 64 liter kukoricát volt köteles adni a papnak, azonkívül igavonó állattal 1 napot, igavonó nélkül pedig 2 napot dolgozni. A parasztok kötelesek voltak még ellátni a papot ingyen tüzelővel, javítani a parókiát és a gazdasági épületeket, saját legelőiken legeltetni a papnak több mint 30 darab jószágát.2 8 A háború ideje alatt különösen sokat szenvedett a nép amiatt is, hogy az államhatalom képviselői, a bírók, jegyzők, járási parancsnokok stb. visszaéltek hivatali hatalmukkal. Mindenütt virágzott a megvesztegetés és a spekuláció. Az államhatalom képviselői a hadisegély kifizetésekor, a jelentéktelen 24 Uo. 283 f., 2. 1. 3697 ügy, 7-26. I. 25 Görög Katolikus Szemle, 1918. febr. 2. 5. sz. Ungvár. 26 KTÁL 283 f., 1. 1. 4733 ügy. 27 KTÁL 283 f., 1. 1. 4485 ügy, 1. 1. 28 Tajemne sztaje javnim, dokumenti pro antinarodni gyejaljnisztj cerkovnikjev na Zakarpatti v period okupacii (Fény derül a titokra. Okmányok a papságnak Kárpátontúlon a megszállás idején folytatott népellenes tevékenységéről). Uzshorod. 1961. 4. 1.
