Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A M AG Y AR ORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A SZANÁLÁS 1171 nem adott semmit. Az ellenzék, az SzDP küzdelmének meddőségéről és az abban rejlő veszélyről szólt Peidl Gyula is pár nappal későbben: ,, . . . le kell szögeznem nagy sajnálkozással ezt a meddőséget, aminek nem az a legnagyobb baja, nem az az esetleges veszedelmes következménye, hogy mi megunjuk itt egyénileg a meddő küzdelmet — mert ez aligha fog bekövetkezni —, hanem azzal a nagy veszedelemmel fenyeget ez a meddőség, hogy ha az ország dolgozó népe. ez a széles népréteg, amely attól a csöppnyi kis demokráciától várja — amelyet abban lát, hogy itt munkásképviselők ülnek, hogy valamelyes anyagi, jogi, kulturális előnyökhöz jut —, csalódik, ha azt látja, hogy ebből a demokráciából pedig őreá semmiféle előnv nem háramolhatik, akkor majd ezek a dolgozó néprétegek vesztik el hitüket a parlamentarizmusban; én ebben látok nagy veszedelmet."3 6 Kétségtelen, hogy itt a szélsőjobboldaliak nyílt fasiszta diktatúrájának veszélyére gondolt elsősorban Peidl. Ilyen törekvéseiknek a fajvédők nyíltan hangot adtak a sajtójukban és a parlamentben. Beszéde folyamán azonban utalt a történelmi tanulságokra, a Tanácsköztársaság példájára is, amely szerinte szintén az akkori kormányok szűkkeblűségének, a demokrácia hiányának következtében jött létre.3 7 Nem volt új dolog Peidlnek ez a fejtegetése. Hiszen ha valami nagyon „csúnyát" akartak mondani a szélsőjobboldalról, „fehér bolsevizmus"-nak titulálták azt. Mi is idéztük már fentebb ezt a hivatalos jobboldali szociáldemokrata álláspontot, amely szerint egyforma veszélyt jelent a jobb- és baloldal. Az is megszokott volt tőlük, hogy a „fékevesztett" tömegek képének felidézésével próbálták jobb belátásra bírni, engedményekre késztetni a kormányt. Propper most másfajta ijesztgetéssel is kísérletezett, amikor már idézett beszédében azt is szemére hányta a kormánynak, hogy nem veszi figyelembe a nemzetközi helyzet alakulását, annak fejlődési irányát, melyet szerinte a demokrácia előretörése jellemez. „Anglia a legutolsó választások eredményével és az ebből kialakuló helyzettel olyan hatással lesz Európára, amely alól Európa nem fogja tudni magát kivonni" — mondottá.3 8 És — most jön az ijesztgetés — „éppen ma olvastam a Daily Heraldban, az angol munkáspárt hivatalos lapjában, egy cikket, amelybe n figyelmeztetik a magyar kormányt, hogy Anglia, lia a munkáspárt kormányra kerül, olyan magatartást fog tanúsítani Magyarországgal szemben, mint aminő magatartást tanúsít a magyar kormány a magyar munkásosztállyal szemben."39 Ekkor már kezében volt a pártvezetőségnek a Labour Party meghívója, amellyel Londonba invitálták az SzDP képviselőit. A meghívást valószínűleg a Szocialista Internacionálé járta ki az angoloknál, de a kormányrúd átvételére készülő angol munkáspártot is érdekelhette az SzDP-tól várható információ. A parlamenti frakció Intéző Bizottsága január 14-én már azt is eldöntötte, hogy kik utaznak Londonba. Peidl Gyulára, az emigrációban élő Garami Ernőre és az ismert polgári radikális politikus-ügyvédre, Vámbéry Rusztemre esett a választás. (Lehet, hogy az Internacionálé, vagy éppen az angolok kívánták ezt az összetételt.)40 Az utazásra február elején került sor, tehát az után, hogy január 23-án MacDonald megkapta a megbízást a munkáspárti kormány megalakítására, és ténylegesen hivatalba lépett az új kormány. Bethlen megelőzte 34 Uo. 391 — 392. 1. " Uo. 38 Uo. 98. 1. за xjo. 99. 1. 40 Az ülés jegyzőkönyve. PTL Arch. A. XVII. 1/1922/49.
