Századok – 1964

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159

1170 SEítFŐZÖ LAJOS internálótábor feloszlatásáról intézkedő határozat közzétételének. Ezért tár­gyalnak szinte egész december folyamán Vass miniszterrel is.3 2 Bár a megbeszélések nem vezettek eredményre és a karácsonyi ajándék elmaradt, a tárgyalások légköre igen szívélyes volt, ezt Peidl és Vass egyaránt elismerték december 21 -i parlamenti felszólalásaikban.3 3 Közben' azonban jelentős változás következett be a nemzetközi politikai életben is. Peidl Gyuláé к londoni útja 1923. december 6-án, a rendkívüli angol választásokon a konzervatívok vereséget szenvedtek. Kgvik párt sem szerzett ugyan biztos többséget, mégis munkáspárti kormány megalakulásának lehetősége került mindinkább elő­térbe. Milyen befolyással lesz vajon ez a várható esemény a magyar kölcsön ügyére? Minden politikust és rajtuk kívül még igen sok embert foglalkoztatott ez a kérdés Magyarországon. Pedig az új évre, különösen a Népszövetség különböző szerveiben folyó decemberi párizsi tanácskozások után „Magyaror­szág rekonstrukciójának" tervezete már csaknem készen állott. Bethlen 1924. január 8-án tájékoztatta erről a parlamentet. Elmondta, hogy az érdekelt nagy- és kisantant hatalmak elvi beleegyezését ós feltételeit tartalmazó, vala­mint a Népszövetség pénzügyi bizottsága által kidolgozott részletes szanálási programot magábafoglaló két jegyzőkönyv már készen áll és aláírásra vár. Ismertette is ezeknek a jegyzőkönyveknek tartalmát, természetesen alaposan megszépítve. A nemzetgyűlés nagy érdeklődéssel és némán vette tudomásul a azt. A képviselők szinte megszokták már ezt a hallgatást. Az eltelt háromnegyed év alatt ugyanis a nemzetgyűlés önként vállalt vagy ráerősza­kolt némasággal, Bethlen terveit menetközben egyáltalán nem bírálva vagy módosítva, statisztált a miniszterelnöknek. Ha nem volt önkéntes treuga dei, akkor vagy kormányzói leirattal, mint 1923. szeptember 12-én, vagy a több­ségi határozatra támaszkodva, mint 1923. október 30-án, elnapolták az ülé­seket . így biztosította magának Bethlen a kritikus időszakokban a parlamenti csendet. Január 8-i tájékoztatója utáni időre is további némaságot és szabad kezet kért a függőben levő kérdések elintézésére. (A leglényegesebb függőben levő kérdés a Jóvátételi Bizottság végleges döntése volt még arról, hogy az október 17-i elvi határozatra támaszkodva ténylegesen feloldja a zálogjogo­kat és jóváhagyja a szanálási program tervezett kapcsolatát a jóvátétellel.34 Találó képpel illusztrálta a parlament — benne a szociáldemokrata képvise­lők — ilyen magatartását Propper Sándor az 1924. január 10-i ülésen: „A kor­mánynak mindig volt egy kis betege a háznál, aki miatt lábujjhegyen kellett járni. És mi lábujjhegyen jártunk, mert nem akartuk vállalni a felelősséget a kormány munkájának a megzavarásáért. Keserűséggel megvallom, de lábujj­hegyen jártunk s adtunk a kormánynak időt arra, hogv konszolidációs hímes takaróját elkészítse."35 Pedig — foglalhatjuk össze egy mondatban Propper további fejtegeté­sének lényegét — a kormány nem érdemelte mindazt, amit kapott, mert cserébe 32 Vass és Buci miniszterek nyilatkozatai. Pesti Xapló 1923. dec. 14. és Tárgyalnak a szocialistákkal az amnesztia, az internálótábor é.s az emigráció ügyében. Pesti Napló, 1923. dec. 21. , 33 Nemzetgyűlési Napló. XIII. köt. 314-327. 1, ' 34 A nemzetgyűlés 1924. jan. S-i ülése. Nemzetgyűlési Napló. XIX. köt. 161. I. - 3 5 Nemzetgyűlési Napló, XIX. köt. 87. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom