Századok – 1964
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván - Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szanálás 1159
A M AG Y AR ORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS A SZANÁLÁS 1169 pl. Oroszország elismerését és pénzügyi segítését is követelik kormányuktól, tekintet nélkül Oroszország belső rendszerére.2 8 Ugyancsak november elején jártak Magyarországon a Népszövetség kiküldöttei, akik többek között tájékozódtak arról is, hogy mi az egyes pártok véleménye a kölcsönről. Az SzDP képviseletében Peyer találkozott velük, aki beszámolója szerint két kérdésre válaszolt . Először azt kérdezték meg tőle, hogy szükség van-e a kölcsönre. Erre Peyer természetesen igennel feleltv A második kérdés az volt, hogy milyen ellenőrzést lát szükségesnek. Peyer kifejtette, hogy az SzDP véleménye szerint szükség van a nem megalázó, de a kölcsön félhasználására befolyással bíró ellenőrzésre.2 9 Uj momentum itt, hogy az SzDP vezetése a szanálás külföldi ellenőrzésébe is beleegyezett. Már ekkor is a veszett fejsze nyele megmentésének ismét nem túlságosan elvi álláspontja volt ez. Ügy vélekedtek ugyanis, hogy ha mégis a Bethlen-kormány kapja meg a kölcsönt, legalább annak felhasználását ellenőrizné a külföld. Mindezek a tanácskozások jórészt a kulisszák mögött folytak, az elhangzott vélemények szűkebb, bizalmas körben maradtak. (A parlamenti frakció intéző bizottsága még a pártválásztmányt sem szívesen informálta hasonló dolgokról, hiszen abban már szép számmal voltak ellenzékiek is.) Ezért is, de főleg az SzDP hivatalos vezetésének a fentiekben vázolt álláspontjával ellenkező volta miatt volt eleve kudarcra ítélve Buchingernek és Hébelt Ede szociáldemokrata képviselőnek közös javaslata. Ők valamelyik bécsi találkozásukon (Buchinger ekkor még ott élt emigrációban) arra az elhatározásra jutottak, hogy javasolják a pártnak a következő állásfoglalást: a kormánnyal szemben gyakorolt legélesebb kritika után az SzDP nyiltan szólítsa fel a külföldi hatalmakat, hogy ne adjanak kölcsönt ilyen rendszer fenntartására. A javaslatot el is juttatták a frakció titkárságához, így Mónus a frakció december 18-i ülésén ismertette is ezt, mindjárt ki is jelentvén, hogy ez az álláspont céltalan és káros, a pártnak a régi állásfoglalásához kell tartania magát.3 0 Mónus véleményét minden vita nélkül magáévá is tette a frakció. Ez érthető, hiszen Buchingerék álláspontjának elfogadása olyan látszatot eredményezett volna a polgári és kispolgári közvélemény szemében, mintha a szociáldemokrata párt magával a kölcsönnel fordult volna szembe. Pedig ez a közvélemény, a baloldali ellenzéki pártok is, mint valami megváltó csodaszert várták ekkoriban a kölcsönt. Másrészt — és ez volt a fő ok — a nyílt kiállás elejét vette volna a parlamentben és a kormánnyal folyó taktikázgatásnak, a további tárgyalgatások lehetőségének. Pedig ezt a másik vasat is állandóan igyekezett tűzben tartani az SzDP vezetősége. Ekkortájt ismét tárgyalásokat folytatott Vass József munkaügyi és népjóléti miniszterrel, aki a külföldön tartózkodó Bethlent helyettesítette a kormány élén. Az Intéző Bizottság még november elején elhatározta ugyanis, hogy akciót indít az amnesztia és az emigráció egy része hazatérésének érdekében.3 1 Számított a kormány szorult helyzetére és az ebből adódó esetleges engedékenységére és — a közeledő karácsonyi ünnepekre, mint olyan alkalomra, amely kiválóan megfelel egy amnesztiarendelet, esetleg az 28 A parlamenti frakció 1923. nov. 19-i ülésének jegyzőkönyve. PTI Arch. A. XVII. 1/1922/49. 29 Uo. 30 Az ülés jegyzőkönvve. PTI Arch. A. XVII. 1/1922/49. 31 A nov. 1-i ülés jegyzőkönyve. PTI Arch. A. XVII. 1/1922/49.