Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1147. hoz hasonlóan készakarva provokálónak minősíti, s leszegezi: ,,A háborúveszedelem küszöbén, a magyar proletárság nevében kijelentjük, hogy ennek az országnak népe nem akar háborút és néprontó gonosztevőnek, a történelem szégyenfájára szögezendő bűnösnek tartja a tragikus végzet fölidézőit."61 Jaurès az Humanitében ugyancsak felháborodott az ultimátum hangján. A békés megoldásban azonban továbbra is reménykedett. .Bízott a kompromisszumban, hogy Szerbia megadja a biztosítékokat, s Bécs nem követel olyat, ami Szerbia szuverenitásának felaft ását jelentené. Másfelől reménykedik abban, hogy az európai közvélemény mérsékletre inti Ferenc Józsefet.62 Ugyanezen napon Jaurès a Lyon melletti Vaise-ben Marius Moutet képviselővé választását támogatandó, nagy beszédet tartott az egybegyűlteknek. Ez volt Jaurès utolsó, a francia tömegek előtt elhangzott nyilvános beszéde, amely hangulatilag kiválóan sűrítette magába mindazt az aggodalmat, haragot, felháborodást, reményt, amely a francia proletariátus vezetőjét ekkor jellemezte. A híres beszédben Jaurès így foglalta össze az utolsó két nap eseményeit: „Franciaország gyarmati politikája, Oroszország alamuszi politikája és Ausztria brutális akarata járultak hozzá ahhoz, hogy olyan borzalmas állajjot keletkezzék, mint aminőben most vagyunk. Európa lidércnyomás alatt retteg. És mégis, polgártársak, abban a homályban, amely bennünket körülvesz, abban a mélységes bizonytalanságban, amelyben leledzünk és amelyben holnap is lehetünk, mind ebben sem akarok egyetlen vakmerő szót sem kiejteni, s reménykedem mindezek dacára abban, hogy a kormányok a minket fenyegető óriási csapást az utolsó pillanatban el fogják hárítani, s nem kell megborzadni attól a szörnyű gondolattól, amelyet az emberek számára egy európai háború jelent."63 A gyötrelmek távlatánek felvázolásával azonban nem elégedett meg. Bár bízott — alaptalanul stúlságosan bízott —a kormányok békeakaratában, Jaurès mégsem helyezkedett a passzív tiltakozás és reménykedés talajára. E beszédét is a következő gondolatokkal zárta: „Elvtársaink, a német szocialisták a Vorwärtsben már méltatlankodással foglalnak állást Ausztria jegyzéke ellen, és azt hiszem, hogy a Nemzetközi Szocialista Irodánk is összeül. De bárhogy is legyen, elvtársak, és ezeket a dolgokat a reménytelenség bizonyos nemével mondom, ebben a pillanatban, amelyben a gyilkosság és vadság fenyeget: nincs más mód a béke fenntartására és a civilizáció megmentésére, csak az, ha a kontinens egész proletársága összeszedi minden erejét, melyre testvérei által számíthat, s ha külön-külön Anglia, Németország, Olaszország és Oroszország egész proletariátusa, s mi azt követeljük tőle, hogy egyesüljön, s így hárítsa el szíve egységes dobogása által a borzasztó lidércnyomást."64 E reménység azonban már Jaurès szívében sem volt töretlen. Közelebbi munkatársainak megvallotta, hogy a német, osztrák párttól kedvezőtlen értesítéseket kapott, miszerint azok nem hajlandók az elhatározó lépést megtenni.65 Az elzászi szocialisták, akik a német pártnak s egyesek a német parlamentnek voltak képviselői, már hosszabb ideje ebben az irányban befolyásolták Jaurèst. G. 61 Népszava, 1914. júi. 24. 62 L'Humanité, 1914. júl. 25. Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 376 — 377. 1. 63 Oeuvres de J. Jaurès IX. köt. 386. 1. — Magyarul idézi Lajtor László: Jaurès a béke hőse. Faust Imre könyvkiadó. Bpest. 1937. 49 — 50. 1. 64 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 385 — 386. 1. 65 Le Mouvement Social. 1962. No. 39. 8 — 9. 1. — Madame Delavignett.enek, A.. Mairey Cote d'Azur-i titkár özvegyének visszaemlékezése 1951 nov.-ben.
