Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1146 J K-M NITZ JÁNOS A berlini Vorwärts így írt: „A bécsi udvar felelőtlen, befolyással rendelkező elemei háborút akarnak ... a Szerbiának átadott osztrák ultimátum világosan ezt jelzi."58 A szerkesztőségi cikkben ezúttal tört magának útat először az a gondolat, hogy Bécs mögött Berlin, Berchtold mögött Bethmann Hollweg áll: „Berlinben ugyanolyan veszélyes játékot folytatnak, mint Bécsben." Mivel „a kalandorpolitikában csak az ismeretes, hogy miként kezdődik valami, de az sohasem, hogy miként ér véget". A Vorwärts egyúttal kifejezésre juttatta, hogy a berlini kormánynak megállásra kell bírnia az osztrák háborús uszítókat, másfelől pedig népi akciókat helyezett kilátásba. A német szociáldemokrata pártvezetőség egyúttal július 25-i kelettel kiáltványt is kibocsátott, amelyben a Balkán-háború pusztításait ecsetelte, elítélte „a nagyszerb nacionalista mesterkedéseket", de a kialakult háborús helyzetért elsősorban az osztrák-magyar kormányt tette felelőssé, amiért az „brutálisan" háborút akar „kiprovokálni".5 9 A kiáltvány egyúttal felszólítja a német kormányt, hogy gyakoroljon mérséklő befolyást a bécsi vezetőkre. Amennyiben viszont ez mégsem járna eredménnyel, akkor megkövetelik, hogy Németország tartsa távol magát a háborús eseményektől: „egy német katona egy csepp vérét" sem szabad kockáztatni az osztrák akarnokok és profitérdekek védelmében. A kiáltvány befejező része így hangzik: „Elvtársak, felhívunk benneteket, hogy azonnal tömegtüntetéseken adjatok hangot az osztálytudatos proletariátus megtörhetetlen békeakaratának. Elérkezett a felelősségteljes pillanat, komolyabb, mint egy évtizede valaha. Veszély van ! Világháborii fenyeget ! Az uralkodó osztályok, amelyek békében befogják a szátokat, megvetnek benneteket és kizsákmányolnak, most ágyútöltelékként akarnak titeket felhasználni. Mindenütt az uralkodók fülébe kell, hogy harsogjon: Nem akarunk háborút ! Le a háborúval ! Éljen a népek nemzetközi testvérisége ! — A Pártvezetőség."6 0 Az Arbeiter Zeitung július 24-iki tiltakozó cikkét már idéztük. A két cikket összehasonlítva látjuk meg az igazi különbséget. Mindkét párt az osztrák kormányt marasztalja el, de az osztrák pártlap a vezércikk végén a katasztrófa esetére csak elhárítja magáról a felelősséget, a német pártfelhívás tömegakciókat sürget. Az osztrákok már féllábbal benne vannak a háborúban, s csak abban bíznak, hogy valamilyen csoda, szerb engedékenység, külső nyomás révén a háborútól megszabadulnak. Az Arbeiter Zeitung vezércikkében nyomát sem látjuk, hogy az osztrák, bécsi munkásság felvonultatásától várna eredményt. Igaz, az utcákon háborús nacionalista tüntetések követik egymást. De ilyen tüntetések máshol is voltak, mindenütt kimutathatóak az akadályok. Az osztrákoknál ehelyütt megint az eleve lemondás bénító vereségtudata érzékelhető. Az osztrákokéhoz hasonló magatartást tanúsított a magyar Népszava. Az ultimátum hangját ostorozza, s az osztrák, német, francia nyilatkozatok-Ugyanakkor a tartományi, helyi német szociáldemokrata sajtó cikkeit ismertető J. Küczynski könyvéből kitűnik, hogy ezekben a napokban mégis milyen egyöntetűséggel foglaltak állást Bécs ellenében. A Leipziger Volkszeitung általunk korábban idézett július 24-i ,.Krieg" cikke pedig azt bizonyította, hogy egyesek már megkongatták a vészharangot. 58 Vorwärts, 1914. júl. 26. ^ Uo. Uo.
