Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A 1SÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZHOMLÁSA 1145 Jouhaux egész cikke a német—guesdista álláspontot támadja. Tiltakozik az ellen, hogy a proletariátus a kapitalista rendszer talaján ne tudna tenni semmit az olyan pusztító csapások ellen, mint a háború, drágaság, alkoholizmus stb. A németekkel szemben ismét eló'hozza régi érvét: mit ér az olyan erős párt, amely a cselekvés pillanatában használhatatlan. A német pártról azonban mégsem állít ki olyan lesújtó bizonyítványt, mint néhány évvel ezelőtt Griffuelhes. Talán az 191 l -es nagy tüntetésekre emlékezve Jouhaux kijelenti, hogy ő bízik a német forradalmi tömegekben.5 4 Ezúttal tehát, a háború árnyékában Jouhaux részéről az optimizmuson túl a francia és német párt felé irányuló tapogatódzást, szövetségkeresést láthatjuk, ami mint jelenség reménytkeltő volt, de minthogy Jouhauxnál csakúgy mint Jaurésnál az elvek körülhatárolásáról volt szó, mindennek gyakorlati következménye alig volt. Jaurès maga továbbra is napról-napra megírja cikkeit a szocialista sajtóban, megnyugtatja a kételkedőket. Cáfolja a reakciós nagvlapok érveit, igyekszik megnyerni magának a polgári baloldal, a radikálisok köreit, mérsékletre int. Lloyd Georgera, a közelmúlt gyarmati háborúira hivatkozva bizonyítja a háborúk okozta szörnyű anyagi veszteséget, előrevetíti a háborút követő forradalmi hullámot, vagyis lankadatlanul küzd, nem sajnálja megismételni az évek óta hangoztatott érveket, abban bízva, hogy az igaz szavak végül is mind több emberre fognak hatni, több embert állítanak a háború ellen tüntetők közé.55 Július 22-én, az ultimátum átnyújtása előtt egy nappal Jaurès tömör cikkben sűríti béke platformjának főbb elemeit. Mint írja, három tényező szól a béke fenntarthatósága mellett. Első helyen a fegyverkezési kiadások állandó emelkedését jelöli meg, amely ki kell, hogy váltsa a népek elkeseredett haragját. Másik erőforrásként a népek azon törekvéséről volt szó, amellyel a döntőbíráskodást, a békés megoldást kívánják az erőszakos módszerek helyébe állítani. Végezetül a munkásosztály növekvő szervezettségében, erejében, elhatározottságában bizakodik. Itt kitért a munkásosztály utóbbi időben vívott hatalmas harcaira, a belga általános sztrájkra s az angol társadalmi forrongásra, mindebből azt olvasva ki, hogy ha a munkásság e hatalmas energiákat a béke biztosítására fordítja, akkor ez feljogosít a reményekre.56 Jaurès optimista volt — túlságosan is az. De akkor a vezető szocialisták közül még senki sem érzékelte a háború szelét. Sőt Marchlewski egyenesen félrefogott a háború lehetőségének megítélésében. Az ultimátum Július 23-án a bécsi kormány átadta az ultimátumot. A hosszú előkészítés után szinte egyik napról a másikra ébredt rá az utca embere, hogy a háború közelébe került.5 7 Az ultimátum másnapján a szocialista sajtó Európa-szerte megbélyegezte az osztrák kormány eljárását. 54 La Bataille Syndicaliste, 1914. júl. 18. 55 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 365 — 369. 1. Uo. 370—371. 1. 57 A felháborodást 6s tisztánlátást azonban nem szabad túlbecsülni. J. Kuczynski könyvében érdekes összesítést olvashatunk a Vorwärts július 24-i számából, amelyből az tűnik ki, hogy Berlin felelősségét ekkor még nem hangsúlyozták, továbbra is az iparisztrájkfront hírei kerültek előtérbe, és ha az „osztrák—szerb konfliktus" már aggasztotta is a szerkesztőket, július 24-én már le is írtak olyan sorokat, hogy ,,a veszély közeleg", ebből mégsem vontak le gyakorlati politikát érintő következtetéseket.
