Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1142 J K-M NITZ JÁNOS balkáni és különösen a szerb szocialisták tiltakozásáról), felszólítva Franciaországot, hogy támogassa ezen népek Ausztria-ellenes törekvéseit.4 1 G. Hervével szemben Jaurès az, aki a francia külpolitikát éppen az ellenkező' irányban törekszik befolyásolni. Jaurès a francia szocialista párt nevében megtagadja a költségvetési hozzájárulást Poincaré köztársasági elnök Oroszországba utazásához. Nem mintha a szocialisták izolálódni akarnának, hanem csak a veszélyes titkos megállapodásoknak kívánnak elébevágni, nemzetközi kapcsolataikat pedig méginkább ki szeretnék terjeszteni (ez az utalás nyilvánvalólag Németországra vonatkozott).42 E titkos kapcsolatok aggasztották ez idő tájt a legjobban Jaurèst, és a parlamentben ezért szellőztette a polgári politikusok, sajtó hazugságait, midőn egyik pillanatban tagadták e titkos megállapodásokat, a másikban viszont ezekre hivatkoztak. Mindezt különösen aggasztónak találta most, mikor a balkáni események megint Oroszországot állították előtérbe. Oroszországban viszont a népnek nincs beleszólása a politikai életbe. Jaurès az alkalmat kihasználva a parlamentben nyomban szót emelt a duma visszaállításának szükségessége mellett. És így mind a két nép érdekében, a két nép háta mögött kötendő szerződések ellen tiltakozásként megtagadta az utazáshoz való hozzájárulást.43 Jaurès tiltakozásával szinte egyidejűleg az orosz bolsevikok is felfigyeltek arra, hogy a szarajevói merénylet szélesebb hullámokat kavart fel, a balkáni ellentétek világháborúval fenyegetnek. A Trudovaja Pravda ekkor a Monarchiát elöntő szerbellenes kampánnyal kapcsolatban megállapította, hogy ,,a valamennyi nemzetet összekötő munkásszervezetek internacionalizmusa az egyetlen hatékony erő bármifajta nacionalizmus ellen".44 A bolsevikok nem pusztán az osztrák sovinizmus, az orosz feketeszázas pánszlávizmus ellen léptek fel, hanem az orosz liberálisok „demokratikus" nacionalizmusát is elítélték. Mindezt annál sürgetőbbnek találták, annál jobban követelték valamennyi marxista csatasorba állítását a nacionalizmussal szemben, minthogy ez utóbbi Kelet-Európában azzal fenyeget, ,.hogv mérgével megfertőzi ezen országok fiatal munkásmozgalmát". Mindezek alapján a lap aláhúzta: „Bármifajta engedmény a nacionalizmusnak, amelyre készek a munkásmozgalom kispolgári elemei, arra vezetne, hogy elárulnák a munkásság ügyét."4 5 A nemzetközi helyzet, bár az egyszerű emberek hangulata továbbra is alapjában bizakodó volt, mégis érezhetően megromlott. 1914. július 16-án a Vorwärts az osztrák militaristák agresszivitását korholja, pár nappal később, július 22-én már arról ír, hogy a német nacionalista jobboldal nagy felelősséget vesz vállaira, amikor az osztrákokat további agresszivitásra sarkallja. G.Hervé viszont lapjában július 15-én a francia fegyverkezés elmaradását nehezményezi, mintegy előre leszámolva az elkerülhetetlennel.46 Július 14—16. között Párizsban a francia szocialista párt megtartotta rendkívüli kongresszusát. Ezen az augusztusi bécsi Internacionálé-kong-41 Uo. 12-13. 1. 42 Chambre clés Députés. 1914. júl. T. Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 355. 1. 43 Uo.306 — 357. 1. G. Têtard szerint Jaurès azért nem ment messzebb, mert július elején nem tartotta még az orosz—francia szövetséget oly vészthozónak, mint néhány nappal később. — (1. Têtard: J. Jaurès. Paris. 1959. 110—118 1. 44 Trudovaja Pravda. 1914. 21. sz. — idézi I. V. Besztuzsev: i. m. 38. 1. 45 Uo. 46 ( 1. Hervé: La Patrie en danger. 14—15. 1.
