Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1143. resszusra való felkészülés állott előtérben. A párt vezetőség részéről a Vaillant—K. Hardie javaslatot ajánlották elfogadásra, amit N. Hardy, P. Louis, Ch. Rappoport, M. Sembat és Jaurès támogatott. Az indítvány ellenzői között J. Guesde—Compère-Morel között ezúttal ismét feltűnt G. Hervé — de mint láthattuk, ezúttal egész más platformmal. A guesdista kisebbség július közepén megismételte régi érvét, hogy a Vaillant—К. Hardie indítvány elfogadása egyértelmű lenne egy szocialistaellenes kivételes törvény provokálásával, s amennyiben Bécsben minden várakozás ellenére e javaslatot az Internacionálé mégis elfogadná, akkor ez csak arra vezethet, hogy háború esetén a haladottabb, az Internacionálé elveihez jobban ragaszkodó munkásosztályt kiszolgáltatná a fejletlenebb, reakciósabb hatalomnak.47 Mindez azonban csak a vita gerincére utal, amely túlságosan sematikus összegezés lenne, leegyszerűsítené a korabeli szocialisták gondolkodását. A vita a guesdista Compère-Morel beszédével kezdődött. Kitért arra, hogy miben lép fel egységesen a francia párttagság, s miben nem. Egyöntetűen vallja azt, hogy a kapitalizmus a háború kiváltó oka, s ugyanakkor követeli a döntőbíráskodás, leszerelés, nemzetközi tüntetések szorgalmazását. Ezen túl az egység megszűnik. A követendő forradalmi akciókat már egyesek időszerűtlennek tartják, minthogy a pártnak nincs elég ereje megvalósításukhoz. Compère-Morel utalt arra, hogy a francia párt az elítélt marokkói hadjárat ellen még az olaszra emlékeztető általános tiltakozó sztrájkot sem tudott megszervezni. A szervezeti gyengeségekkel kell szembenézni, s ezért a legfontosabb feladatnak a párt szervezeti megerősítését tartotta. — Másfelől kifejtette, hogy a háború első pillanataiban, a mozgósítás idején sokkal nehezebb akciót kezdeni, mint későbben. S ha látnunk is kell. hogy e szavak a kishitűség irányába tereltek, részigazságait nem lehet tagadni. Nem a feladatból, hanem a múlt tapasztalataiból indult ki, s az adott helyzetnél sem a maximális lehetőségeket, hanem a korlátokat vette számba.48 Vaillant eredeti elgondolását védte meg, hangsúlyozván, hogy Agadir esetében a proletariátus tömeges megmozdulása már egyszer biztosította Európa számára a békét. Most viszont a veszély súlyosabb, ennek megfelelően hatásosabb orvosságot kell keresni. Ezek kivihetőségét pedig a svéd, belga, orosz és angol sztrájkokkal igazolta. Hivatkozott arra, hogy a CGT egyetért velük ebben a kérdésben, majd megrázó erővel, saját múltját latba vetve „hívta az élőket" harcba, hogy útját állják az 1870-es év szörnyű pusztításának, nyomorúságának. A Jaurès— Vaillant platform ezúttal erősítést kapott a guesdisták egyik régebbi tekintélye, Ch. Rappoport részéről. Ch. Rappoport egy igen érdekes gondolatot vetett fel, amely mintegy saját véleményváltoztatását'is megindokolta. Megjegyezte, hogy az Internacionálé kezdetben joggal kötötte össze szorosan a kapitalizmust és a militarizmust. Az utóbbi időben azonban a militarizmus Marx idején elképzelhetetlen arányokat öltött, a kapitalizmus egyik legfőbb támasza, amely ellen külön is küzdelmet kell folytatni.49 A vita első napját Jaurès felszólalása zárta le. Ő Compère-Morel gondolatrendszerének centrális részét támadta meg: miszerint nem a háború első pillanataira kell az erőket koncentrálni. Jaurès ezzel szemben azt bizonyította, ''Carl Grünberg : i. m. 133—134. 1. 4Я Vorwärts, 1914. júl. IS. 49 Uo.
