Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1141. Belgrádra hárítják az ódiumot, amiért ez ellen akciókat foganatosított. Az osztrák párt állásfoglalásaiból mindennek ellenére több háborúellenes, hasznos kormányellenes tendencia csendült ki, mint amennyi nacionalista és opportunista. Az arányok eltolódására pár nappal későbben került sor. Mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy igazi forradalmi kiállásnak már ekkor sem találhatjuk meg a nyomát. A legélesebb szemük talán a franciáknak volt,3 a minthogy az utolsó évtizedben mindvégig ők reagáltak legérzékenyebben a háború veszélyére. A francia pártban volt ezúttal is legélénkebb a háború megvitatása, s az antimilitarista tüntetések szaporodása mellett itt figyelhető meg leginkább a szocialisták belső tagozódása, egyesek eltántorodása, mások megtorpanása, a párt lassú paralizálódása. G. Hervé, az antimilitarista platform hajdani legmarkánsabb képviselője, az 1911 — 1912-es évek után a német szociáldemokraták tehetetlenségét hangsúlyozva mérsékelte követeléseit, a polgári baloldallal, a radikálisokkal kívánta a blokkpolitika felújítását. Hervé 1905 —1909 között a német veszély és a francia nacionalizmus kettős nyomása alatt radikalizálódott, s ugyanezen nyomás fokozódása alatt, régi módszerei hatékonyságában kételkedve, átcsapódott a francia szocialista szélső balszárnyról a szélső jobbszárnyra. 1914. július 1-én a szarajevói merényletre már ezekkel asorokkal reagált: ,,Amerényletet éppen az osztrákok követték el Szerbia és Bosznia ellen, amiért most megkapták a méltó jutalmat" (juste recompense).40 G. Hervé ezután kifejti, hogy a szocialisták általában rosszul ítélték meg a nemzeti érzések hőfokát. A balkáni szláv népek szabadságot, politikai függetlenséget követelnek, és igazuk van, ha ezt az osztrákok ellenére is szorgalmazzák. G. Principet Mazzini és Kossuth utódjának tekinti, történetileg kritikálatlanul igazolja a balkáni, jelesen a szerb nacionalizmust (megfeledkezve a 39 Természetesen ez sem áll alánosítliató mindenkire, minden irányzatra. Például a francia szindikalisták ugyanúgy, mint Szarajevó másnapján, július következő 2 — 3 hetében — a sokszor bírált Vorwärtshez hasonlóan —, néhánysoros hírközlésekben siklottak el a balkáni események felett. Július második hetében vannak olyan napok, amikor a Bataille Syndicaliste egy szót sem szól Szerbiáról ós a Monarchiáról. Az antimilitarista cikkek csak július 14-én térnek vissza, de ezeknek sincs konkrét összefüggésük Béccsel, így aztán valóságos 1 80 fokos fordulatot észlelhetünk július 23-án, amikor az ultimátum hírei egyszeriben és váratlanul a címoldalra kerülnek, s a CGT-nek egyik pillanatról a másikra kell szembenéznie a kelet-európai válsággal. — E júliusi napok legnagyobb szépirodalmi feldolgozása kétségtelenül Roger .Mart in du Gard Thibault családja. Du Gard hatalmas történeti anyagot halmozott fel, s szereplőit biztos kézzel mozgatva a kritikus időszakban szinte minden politikai árnyalatot, minden gondolatot megszólaltatott. Megemlítendőnek érezzük, hogy a regényben Jacques környezete június 28-át követően reagál már a háborús veszélyekre, az események nyomonkövetésében a szerző oly fordulattal él, hogy Jacques ,,két héttel utóbb ért vissza Bécsből" — vagyis akkor, amikor a Balkán-ügy már világkonfliktussá kezdte kinőni magát. De még akkoris pusztán a szocia-I isták figyelnek fel a háborús veszélyekre. Du Gard kései tanúságtétele szerint a polgárság, az értelmiség zöme Antoine módjára elhessegette a baljós figyelmeztetéseket, s azzal bátorította önmagát, hogy már megértek különb válságokat is; miközben igyekezett továbbélni a maga mindennapi életét. A francia közvélemény zöme ebből a kissé erőszakoltan nyugalmi állapotából csak az ultimátum elhangzása után ébredt fel igazán, amikor egyszeriben háborús pánikba esett. Mindezt Du Gard is fővonalnak szánja, és az csak így igaz. Hiszen ott állnak e polgári zöm mellett egyfelől a háborút továbbra is ellenző szocialisták és polgári pacifisták, másfelől a már korábban is háborút akaró nacionalisták. A zöm azonban csak akkor kezd kételkedni a békében, amikor sejteni kezdi — ha nem is tudja, és még nem hiszi igazán —, hogy Bécs mögött Berlin segítő kezét kell keresni. 40 0. Hervé: La Patrie en danger. Paris. IMS. 9. 1.
