Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1139. lésem — J. J.) erre a kérdésre. Az osztrák és német pártsajtó természetesen a legnagyobb energiával foglalt állást ezen osztrák heccek ellen, az európai béke' mellett. De a sajtó ezen állásfoglalásaival nagyon keveset tettek."31 Az említett cikkben a Leipziger éppen azt veti fel — Luxemburg 1912-es vitaírásaihoz hasonlóan —. hogy a pártnak nem szabad megelégednie olyan propagandával, amely csak a párttagsághoz jut el. Az indifferens elemeket kell felráznia, magához közelítenie. „Ezekhez egyelőre csak naggyűlések, az üzemekben ós munkásvárosokban jól szervezett agitáció révén jutunk el." Egyúttal leszegezik, hogy minél komolyabbá válik a feszültség, annál inkább szükség van a tömegek fellépésére. Másnap, az ultimátum napján, a konfliktus ugyan még mindég nem került fel az első oldalra, de a lipcseiek már azt olvashatták, hogy „az^sztrák háborús uszítók elérték, amit akartak", megvan már a háborús ultimátum, aminek következtében „a helyzet különösen komoly".3 2 A pánikkeltő cikkek mellett immár tényleges hivatalos intézkedésekről is számot ad, megjegyezvén, hogy „egy osztrák mozgósítás a legsúlyosabb veszélyt jelentené a világbékére". Tényleges fordulat azonban a Leipziger Volkszeitungnál csak az ultimátum szövegének megismerése, következményeinek teljes tudatosodása után következett be. A július 24-én történt bécs—belgrádi események valóban az első oldalra kerültek, a vezércikkbe, amely a következő sokat sejtető egyszavas fejléccel jelent meg: „Krieg?" Július 24-én az emberek azonban már egy új korszakban éltek. A veszélyt meg nem látni már nem lehetett. Éppen ez a kontraszt mutatja viszont, hogy bár a baloldal adott le vészjelzéseket, a riasztást néhány nappal azelőtt mégsem tekintette igazán sürgetőnek. Az éleslátás vaksággal keveredett, az aggodalomnál a reménykedés bizonyult erősebbnek. S éppen ezen a ponton maradt a baloldal a helyzet által támasztott követelmények mögött. A német párt balszárnyának bizonyos fokú vakságánál nem mutatott fel nagyobb éleslátást a párt központi orgánuma, a Vorwärts sem. A merénylet másnapjáról kelt cikkek állásfoglalását már idéztük. A július 4-ike után következő mintegy három hét folyamán, az ultimátum elteltéig a Vorwärtset végső fokon ugyancsak a gyanútlanság jellemezte. Az első komolyabb cikk, amely a Boszniában keletkező háborús veszélyre utalt, július 16-iki keltezésű. Vagyis július 4-ike és 16-ika között, tizenkét napon át, tizenkét olyan napon, mikor Berlin és Bécs a háttérben teljes egészében előkészítette az elindítandó háborús agresszió menetrendjét, az egyetlen párt. amely a háborús lépést komolyan akadályozhatta, megzavarhatta volna: a szociáldemokratáké úgyszólván teljesen megfeledkezett a Balkánról. Július 16-án figyelmeztetett a bécsi agresszív körök mesterkedéseire, de mellettük csak Belgrádot rótta meg, Berlinről nem esett szó. A proletariátus számára éppen ezért nem is állíthatott feladatokat, a legtöbb, amit ezekután megkövetelhetett tőle,nem volt több, mint hogy gondosan kísérje figyelemmel a fejleményeket. Az osztrák szociáldemokrata sajtó, ha nem is hatolt mindig az összefüggések mélyére, mégis határozott hangon a bécsi politikát jelölte meg a merénylet elsőszámú felelőseként : „A szarajevói katasztrófa maga is alkalmat adhatna 31 Politische Übersicht: Die österreichisch-serbische Spannung. Leipziger Volkszeitung. 1914. júl. 22. 35 Krieg in Sicht. Lepziger Volkszeitung, 1914. júl. 23.
