Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
113В JEMXITZ JÁNOS teljes részletességgel ismertetik a Luxemburg-per anyagát, de ezt nem kötik össze a balkáni eseményekkel. Július 7-én Mehring írása szintén messze elmaradt a kor követelménye mögött. A német soviniszták felett ugyan pálcát tört, de sokkal inkább Ferenc Ferdinánd személyiségével foglalkozott, mint a merénylet által elindított eseménysorozat várható fejleményeivel. J. Kuczynski a cikkről fájdalommal állapítja meg, hogy a német munkásmozgalom „legnagyobb publicistája" mélyen az események jelentősége, színvonala mögött maradt.27 K. Liebknecht 1914. július 14-ét, a francia nemzeti ünnep napját Párizsban töltötte. Később kelt levelében úgy emlékezik vissza e napra, hogy nem gondolt a katasztrófa közeledtére, sőt a baljós jóslatokat indokolatlanoknak tartotta.28 J. Marchlewski sokkal később, a Sozialdemokratische Korrespondenz július 23-iki számában a tőzsdehírek alapján túl ökonomikusán akarja leolvasni a nemzetközi politika lázgörbéjét. Az eredmény: félrefogás. Marchlewski kijelenti: „Komoly háborús veszélvről a jelen pillanatban egészen biztos nincs szó."29 R. Luxemburg, aki maga állandóan az imperializmus törvényszerűségeit, az elkerülhetetlen háborús összeütközést hirdette, most mégis olyan sorokat írt le, amelyek teljes méreteiben mutatják meg, mily nagy volt a megzavarodottság még a legképzettebb szocialisták között is. Luxemburg július 28-án írta le ezeket a mai szemmel tőle szinte érthetetlen sorokat: „Természetesen, ha megkérdezik, hogy a német kormány kész-e a háborúra (Kriegsbereit sei), erre teljes joggal nemmel lehet válaszolni." A német kormánynak éppen elég baja van ahhoz — magyarázta —, hogy a Habsburgok kedvéért ne elegyedjék háborúba Oroszországgal, Franciaországgal és végül Angliával.30 Mindez magyarázni látszik, hogy a júliusi napokban miért nem hallható ki élesen a német baloldal külön szólama a német szociáldemokrácia közös kórusából. A baloldalnak mintha nem lett volna külön mondanivalója. Egyfelől az általános gazdasági determinizmus, másfelől a proletariátus erejébe vetett reménység jellemezte. Szervezetileg gyenge volt, önálló erővel alig léphetett fel, és az adott helyzetben, augusztus 4-ike előtt mindinkább összenőtt a balcentrummal, Haase és Ledebour internacionalista áramlatával. A baloldalról rajzolt kép nem lenne teljesen élethű, ha néhány ponton nem helyesbítenénk. [gaz, a veszélyt most sem látják imminensnek, bíznak abban, hogy a nagyhatalmak visszariadnak a hatalmas anyagi terhek vállalásától, a katasztrófát mégsem tekintik teljességgel lehetetlennek, sőt ezzel kapcsolatban az Internacionálé felelősségét is felvetik: „Egy másik kérdés lesz azonban napról-napra fontosabb: semmit sem tehet a nemzetközileg szervezett proletariátus a krízis ilyen kiélezése ellen?" Sietve hozzáteszik, ezt a kérdést nem a kormányoknak, a burzsoáziának teszik fel. hanem a munkásságnak, amely egy ilyen háborúban elvérezne. Sőt a lap továbbmegy az intézkedések sürgetésében: „Nem tudjuk, hogy a Nemzetközi Szocialista Iroda a kérdéssel foglalkozott-e; de amit tudunk, az az, hogy a német párt, amelyet az osztrák konfliktus legközelebbről érint, eddig minden feleletet elmulasztott (az én kieme-27 Vorwärts. 1914. júl. 6. — J. Kuczynski: Пег Ausbruch des ersten Weltkrieges und die deutsehe Sozialdemokratie. Berlin. 1957. 23. 1. 2* J. Kuczynski: i. ni. 26 — 26. 1. Uo. 32. 1. 00 Sozialdemokratische Korrespondenz, 1914. júl. 28. Idézi J. Kuczynski : i. m. 53. 1.
