Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1131. kezett: J. Guesde, A. Bracke, Compère-Morel, De Brouckère, P. Louis2 írták a cikkek zömét. 1914 első felében erőfeszítéseiket mégsem a külpolitikára összpontosították, hanem az amiensi kongresszus határozataival (természetesen méginkább a Thomas—Hervé-féle jobboldallal) szemben a polgári pártokkal való együttműködést opponálták. A történetíró-közgazdász P. Louis az. 1914 április—júniusi számban már meg is indokolja a nagyhatalmak együttműködését, a jelenlegi detente-ot azzal, hogv a fegyverkezés oly irdatlan kiadásokat követel, amelyek felboríthatják a nagyhatalmak gazdasági stabilitását.3 Hozzáteszi ugyan, hogy emellett tovább hat a konkurrencia tendenciája is, amely háború felé mutat, s ez ellen csak a proletár internacionalizmus nyújt védelmet, de a júniusi válságot megelőzően e körökben is általános volt az a felfogás, hogy noha a kapitalizmus magában hordozza a háborút, most ez pillanatnyilag nem fenyeget. A háborús veszély nyomasztó súlyára 1914 júniusának végén, a június 28-iki szarajevói merénylet nyomán ébredt rá Európa. Természetesen a merénylet felkavarta a Balkánt, Szerbia és a Monarchia, a Monarchia és Oroszország egymáshoz fűződő viszonyát, s noha az ultimátum dátuma sokkal később kelt, az élesebben látó szocialisták tüstént meglátták a háborús fellegek tornyosulását. J. Jaurès két nappal a merénylet után úgy elemezte Ferenc Ferdinánd kétértelmű, ellentmondásos politikáját, mint amely kiváltotta pusztulását, s miközben bírálattal élt mind az osztrák-magyar nemzetiségi elnyomással, mind a szerb-horvát nacionalizmussal szemben, nyomban megállapította, hogy akármilyen módszert választanak, Bécs úrai fordulóponthoz érkeztek: Ha megmakacsolják magukat az elnyomó, brutális politika mellett, ha egy egész népen bosszút akarnak állni a szarajevói merényletért, akkor elmélyítik a válságot. Csak egy hatékony és bölcs módszer van: a bosnyák és horvát néprétegek felé igazságos és megbocsátó politikát kell alkalmazni. A cikk befejező soraiból kitűnik, hogy Jaurès nem volt meggyőződve az észérvek felülkerekedéséről, optimizmusa nem egy tőről fakadt a csukott szemmel járók korlátolt derűs bizakodásával. Vincent Auriol későbbi vissza- v 2 Jules Guesde (1846 —1922) ifjú fejjel a Kommün egyik aktív harcosa, majd svájci és olasz emigrációban az anarchista mozgalomban vesz részt. Később közeledüt a marxista felfogáshoz, és 1879 — 1880-ban P. Lafargue-gal ő szervezi meg a marxista Munkáspártot (POF). Később erősen doktriner szemlélete akadályozza, hogy korszerű feleletet adjon a történelem új kérdéseire. 1914 augusztusa után magával ragadja a nacionalista mámor. A tárgyalt korszakban J. Jaurès mellett — s részben vele szemben — a francia szocialista párt legkiemelkedőbb vezetője. Compère-Morel (1872—ï) a J. Guesde befolyásolta csoport parlamenti és pártvezére. Kertész volt, s hamarosan a párt egyik legbefolyásosabb agrártekintélyévé nőtte ki magát. Több könyve jelent meg az agrárviszonyokról, volt, amelyiket annak idején Varga Jenő ismertetett. A háború alatt Guesdehez hasonlóan soviniszta lett. Alexandre Bracke (1'861 —1956) a párt egyik legsokoldalúbb teoretikusa. Jaurès oldalán az Humanité és a Revue Socialiste szerkesztőségi tagja. A háború idején J. Longuet-vei a pacifista kisebbség soraiba tartozik. Paul Louis (1873 — 1955) a francia szocialista és szindikalista mozgalom egyik legjelentősebb történetírója, s egyúttal a mozgalomnak mindvégig aktív harcosa. Legismertebb munkái: Histoire du socialisme en France. 1901 (5. kiadás 1950-ben) és Histoire du mouvement syndical en France. 1907. 1947 — 48-ban új átdolgozott kiadás jelenik meg. De Brockère (1870 — 1951) a belga munkás- és szakszervezeti mozgalom egyik legjelentősebb alakja. Tőkés családból született, 17 éves korában a szocialista párt tagja, antimilitarista agitációért bebörtönzik, rövid ideig fizikai munkásként dolgozik. 1907-től a belga párt központi lapjának, a Peuple-nek főszerkesztője, 1909-től egyúttal a brüsszeli egyetem'szociológiai tanszékének professzora. 3 P. Louis: Pourquoi il y a détente internationale. Socialisme et Lutte de Classe. 1914 április—június.
