Századok – 1964
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (I. rész) 1130
1132 JEMNJTZ JÁNOS emlékezéseiben ugyancsak arról beszél, hogy Jaurès ez idő tájt említette neki, hogy a nemzetközi események mind nagyobb nyugtalansággal, aggodalommal töltik el.4 Pár nappal később Jaurès szinte egy hatalmas kiáltással kísérli a szíveket és fejeket felrázni: „Mekkora csapás kell még, hogy Európa hatalmasai felismerjék a veszélyt?"5 Jaurès élesebben látó szeme, érzékenyebb idegrendszer^ helyesebben reagált a szarajevói merényletre, mint az európai szocialisták zöme. Az ő riadófuvása nem volt általános. Az antimilitarizmusukról ismert szindikalisták nem látták meg a viharfelhőket. A Bataille Syndicaliste ezekben a július elejei napokban az angol héttel (48 órás munkahét), sztrájkokkal foglalkozott, s csak a rövid külpolitikai hírekben, mint egy távoli exotikus eseményre utalva, jegyezte meg, hogy Bécsben a merénylet híre nacionalista hangulathullámot kavart fel.6 A Bataille Syndicaliste negatív példája nem egyedi eset. A SFIO elméleti folyóiratában 1914 első felében egyáltalán nem foglalkoznak a nemzetközi eseményekkel, a militarizmussal. Ugyanez jellemző az ILP elméleti folyóiratára is. Miként a guesdista Socialisme et Lutte de Classe, az angol függetlenek is nagy reményeket tápláltak az új esztendő szocialista előretörésével kapcsolatban. B. Glasier július 15-iki keltezésű szerkesztőségi jegyzeteiben még minden sort a béke levegője hat át. A koloradói sztrájkról, az ausztráliai munkásmozgalomról, angol—belga reformkövetelésekről ír — egy héttel a kirobbanó válság előtt.7 L. Eden nemzetközi jegyzetei is a francia választások következményeire, a reform- és blokkpolitika kilátásaira korlátozódnak. Két héttel később a cikk szerzője Bécsből — ahová a nemzetközi kongresszusra utazott előre. — csak nagy nehézségek árán tud semleges országba jutni, s ekkor saját bőrén tapasztalhatta, mennyire nem ismerte fel előre a kibontakozó fejleményeket. A német szociáldemokrata párt napilapja ugyancsak Ferenc Ferdinándot és az osztrák militarista-klerikális köröket marasztalta el, dé nyugtalanságra nem látott okot.8 A történeti véletlen úgy hozta, hogy ezekben a napokban folyt le R. Luxemburg pere. A Vorwärts részletes tudósításokat közölt, felemelte a szavát a militarizmus ellen, de mindezt egyetlen szóval sem kötötte össze a balkáni eseményekkel.9 Az antimilitarizmus konkrét követelményeiről nem esett szó, de a Balkán mégis magyarázatokat követelt a pártsajtótól. A Vorwärts július 3—4-i számai kimerítően taglalják a Monarchia délszlávjainak tarthatatlan helyzetét. Reformokat követelnek, a 12. órára utalnak, tekintve, hogy a 7.5 millió délszláv Ausztriában a Balkán-országok katonai győzelme után türelmetlenebb lett. A Vorwärts egyúttal leszegezi, hogy a jelenlegi háborús veszélyben, nyugtalanságban jelentős szerepet játszanak a szerb irredenta körök mesterkedései is. A háborús nyugtalanságot a Vorwärts ekkor mégsem vette igazán komolyan, legalábbis nem dolgozott ki ezzel kapcsolatban politikai platfor-4 Le Mouvement. Social. 1962. No. 39. 8. 1. 5 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 353.1. — La Dépêche de Toulouse. 1914. júl. 5. r> La Bataille Syndicaliste 1914. júl. 1. Mario Montagnana visszaemlékezéseiből kiderül, hogy az egyébként antimilitarista olasz munkáskörök sem látták meg a fenyegető veszedelmet, közvetlen osztályküzdelmeikkel voltak továbbra is elfoglalva. Mario Montagnana : Rieordi di un operaio torinese. Roma. 1950. 37. 1. 7 The Socialist Review. 1914. júl. — szept. 8 Vorwärts, 1914. júl. 1—2. 9 Vorwärts, 1914. jún. 29.
