Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 1104
1116 Vr . WINDISCH ÉVA met tervek: Ausztria bekebelezése, Németország keleti határainak kitolása, délkeleten a német befolyás kiterjesztése a Fekete tengerig — a németség számára fontos tényezővé teszik az akkori Magyarország területén élő mintegy másfél milliónyi németséget. Az a körülmény, hogy Magyarországon a németség nemzetiségi jogait sérelmek érik, kedvező alkalmat látszik szolgáltatni ez expanzív célkitűzések előmunkálatainak megkezdéséhez. Nem lehet itt feladatunk, hogy a német kapitalizmus, majd a német imperializmus célkitűzéseit kifejező, a német társadalom legreakciósabb elemeit magukba foglaló nacionalista mozgalmak gazdasági-társadalmi összefüggéseit, politikai történetét, ideológiai megnyilvánulásait csak vázlatosan is ismertessük.15 4 Mindössze Magyarország felé irányuló tevékenységüknek azt a szektorát kívánjuk áttekinteni, amely a magyarországi németség helyzetével közvetlenül foglalkozott: a vonatkozó irodalom, egyesületi működés, személyes kapcsolatok kiépítésének főbb mozzanatait, s azt a reakciót, amelyet ez a tevékenység a magyar kormányzatban és társadalomban keltett. Nem téveszthetjük szem elől azt a körülményt, hogy a nagynémet mozgalom nem egyszer nyíltan kimondott politikai célja e vonatkozásban a Monarchia bekebelezése a német birodalomba, s így a magyarországi németek nemzetiségi jogainak védelme csak eszköz annak érdekében, hogy őket a nagynémet gondolat előharcosaivá tegyék. Az Ausztriában működő pángermán mozgalom viszont végső céljának Magyarország elszakadását és Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozását tekinti. Az 1882-es linzi program lemond Magyarországról — így az itteni németekről is —, s működési területét az osztrák császárságra korlátozza. Ennek megfelelően az osztrák mozgalom a XIX. század folyamán csak igen kis mértékben foglalkozik a magyarországi németség kérdésével; Schönerernek, a mozgalom ekkori vezetőjének a kiegyezést és a magyar „túlsúlyt" támadó, a hetvenes évektől a XX. század első évtizedéig a parlamentben elhangzó beszédei általában nem érintik ezt a problémát.155 Természetes következménye ez annak a körülménynek, hogy az osztrák-német nacionalizmus — — 1866. évi kudarca óta — nem képes magát annyira összeszedni, hogy akár politikai, akár gazdasági síkon a nagynémet törekvésekkel egyenlő értékű agresszivitást fejthessen ki; számára csak a csatlós szerepe marad az összehasonlíthatatlanul nagyobb erőt képviselő német birodalmi imperialista mozgalmak oldalán. Ezzel szemben a német politikai irodalomban a magyarországi németség kérdése már a nagynémet egyesületek megalakulása előtt felvetődik. Első sorban természetesen a magáról politikai vonatkozásban is hallató, valóságos 154 A mozgalom irodalmi megnyilvánulásairól áttekintést nyújt Pukánszky Béla : Nagynémet eszmék irodalmi visszhangja. Budapesti Szemle. 1936. 180—208. 1. Elsősorban az Alldeutscher Verbandról szóló, de ennek keretein kívülálló szervezeteket is érintő, a nagynémet mozgalmak t ársadalmi, kül- és belpolitikai vonatkozásait kifejtő monográfiák: Tokody Gyula: Az Össznémet Szövetség (Alldeutscher Verband) és középeurópai tervei (1890—1918). Bpest. 1959. (Értekezések a történeti tudományok köréből. U. S. 14. sz.); és jóval teljesebben uő. : Ausztria-Magyarország a Pángermán Szövetség (Alldeutscher Verband) világuralmi terveiben (1890—1918). Bpest. 1963. (A továbbiakban a két művet Tokody Gyula: i. m. 1. ós i. m. 2. jelöléssel idézem.) A nagynémet mozgalom társadalmi alapjairól ld. még: Albert Norden: A német monopolkapitalizmus. Bpest. 1950. 10—42. 1. 155 Edward Pichl: Georg Schönerer und die Entwicklung des Alldeutschtums in der Ostmark. Wien. 1912. 1. köt. 32—33, 40, 59, 125.1., V. köt. 10, 110, 460. 1. A Sehönerer-féle irányzatot ismerteti: Tokody Gyula: i. m. 2. 105—136. 1.