Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 1104
A MAGYARORSZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGAI.OM ELŐTÖRTÉNETE 1111 személyes barátság is fűzte.12 9 Kapcsolatokat sikerült viszont létesítenie a többi nemzetiségi képviselővel, Szvetozár Miletics-csel, a román Babes-sel, Tinou ügyvéddel. Éles ellentétben a szász politikusokkal,Steinacker felismerte a nemzetiségek közötti egyetértés és szövetség szükségességét; ennek előmozdítására már 1877-ben szlovákul, később románul tanult. — holott közvetlenebi) együttműködésre csak évtizedek múlva kerülhetett sor. A nemzetiségek összefogását ekkor még számos tényező gátolta, így egyfelől a szerbek és románok, másfelől a szászok és románok közötti gazdasági és egyházi ellentétek.130 Steinacker elszigeteltségét, környezete ellenséges érzületeit tanúsítja, hogy senki nem áll mellé sem akkor, amikor 1888-ban egy parlamenti vitában a magyarság elleni izgatással vádolják — inkriminált beszédében a nemzetiségi törvény be nem tartása ellen lépett fel, s jogegyenlőséget követelt a nemzetiségek számára —, sem amikor maga a miniszterelnök emeli a vádat ellene, hcgv külföldi orgánumokban a magyarság ellen gyűlöletet szít. A körülötte támadó •sajtóhadjárat folyamán Steinacker kénytelen lemondani mandátumáról Néhány év múlva meg kell válnia — nyugdíjazás formájában — a Kereskedelmi és Iparkamaránál betöltött állásától is. Magyar hivatalban vagy intézménynél nem sikerül elhelyezkedést találnia. Steinacker ekkor Bécsbe költözik, s az itteni idegenforgalmi szövetségnél vállal állást. Magyarországot elhagyja, ezzel azonban nem mond le arról, hogy a magyarországi németség nemzetiségi megszervezését. helyzetének megváltoztatását továbbra is élete fő feladatának tekintse.131 Vázlatos áttekintésünkből is kitűnhetett, hogy Steinacker nézetei — működésének első, több mint két évtizedes szakaszában — haladó és retrográd elemekből szövődtek össze. A Tisza-rezsim felett gyakorolt kritikája — ha nacionalista túlzásoktól nem volt is mentes — lényegében helytálló volt mind általában társadalmi, mind nemzetiségi szempontból. Az általa javasolt megoldások azonban — egyelőre önmagukban tekintve, összefüggéseiket nem vizsgálva - magukon viselik egy Magyarország viszonyaival szemben való idegenségnek. ennek következtében doktriner izmusnak, s bizonyos vonatkozásban reakciősságának bélyegét. A polgárság felemelésére irányuló törekvései ugyanis — megítélésünk szerint — csàk lászólag lialadóak: Steinacker előtt nem a kapitalista társadalom a fejlődés első szakaszában haladó burzsoáziájának, hanem egy feudális társadalom polgárságának képe lebegett : javaslatai egy, bár Magyarországon kétségtelenül hiányzó, de ekkor már túlhaladott fejlődési fok létrehozását célozták, — természetesen eleve sikertelenségre ítélve. Az a demokratikus állam, amelyet a Steinacker által elgondolt polgárság vezet, Ferenc .József korában nem, legfeljebb II. József korában jöhetett volna létre, — aminthogy a német nemzeti öntudat magyarországi képviselői valóban sok szempontbel II. József korszakát tekintették mintaképüknek. Pedig az a kapitalizálódó 129 Edmund Steinacker : Eötvös und Moesáry. Nation und Staat. 1927/28. 929—934. 1. Közli Kemény G. Gábor id. Mocsáry-kiadványábán, 758—762. 1. A Preussische Jahrbücher-ben Mocsáryról 1904-ben Eine magyarische Kassandra címen megjelent cikkét Id. uo. 715—717. 1. Vö. Edmund Steinacker :' i. m. ! 10. 114. 171, 223. 1. >3 »Edmund Steinacker: i. m. 77, 79, 83—84, 123. 1. 131 Uo. 205—210. 1. Az Ellenőr. Tisza lapja, már 1874-ben azzal vádolja Steinakkert, hogy Erdélyben nemzetiségi izgatást folytat. (Barbara Groneweg : i. m. 25—26. 1.) Steinacker tevékenységének német nacionalista szellemben történő összefoglaló méltatását ld. Edmund Steinacker: i. m. Bevezetés, VI -VII. 1.. valamint az Ehrenurkunde des Deutschen Auslands-Instituts Stuttgart címen 1927-ben kiadott nyilatkozatban. (Uo. '255—256. 1.) Ld. még Barbara Groneweg : i. m. 87. 1.
