Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 1104
1112 Vr. WINDISCH ÉVA állam, melynek vezető posztjain kétségkívül a régi nemesség tagjai ülnek, már nem feudális, hanem polgári intézmény, amely ellen a polgárság jelszavával harcba indulni nem lehet többé. Ha pedig Steinacker megnyilatkozásait nem önmagukban, hanem a konkrét politikai összefüggesek megkeresésével próbáljuk, vizsgálni, akkor, retrográd vonásokon túl, más vonások is felfedezhetők bennük. A tájékozódás irányát Steinackernek az a — főleg parlamenti beszédeiben hangsúlyozott — véleménye mutatja, mely szerint a magyar társadalmi és gazdasági élet összes ferdesége az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolat szorosabbra fűzésével, organikussá tételével oldható meg. Ez az álláspont, összekapcsolva Steinacker polgári irányú elképzeléseivel, arra vall, hogy Steinacker a magyarországi német polgárság kérdését nem e polgárság, hanem az osztrák burzsoázia szemszögéből nézi, s tulajdonképpen az ő centralizációs törekvéseiknek ad hangot. Ebből a szempontból értékelhető a Bach-korszak iránti rokonszenve is. Pályájának későbbi szakaszai — mint erre még utalni fogunk — szintén alátámasztják ezt a magyarázatot. Ilyen módon Steinacker Magyarországon folytatott tevékenységében a központi cél reakcióssága mellett csak másodlagos jelentőségűnek látszik egyes részmegoldások demokratikus jellege, valamint a nemzetiségi követelések kétségtelen jogosultsága. A magyarországi németség XIX. századi, Steinacker működésétől független megnyilvánulásai vagy csak irodalmi síkon mozognak, vagy teljesen helyi jellegű kezdeményezések. Két délvidéki származású helytörténeti-publicisztikai író munkássága érdemel itt elsősorban említést. Peter Grassl reáliskolai tanár Pancsován már a század hetvenes éveiben a németség érdekében tevékenykedik. Harcol az iskolák magyar nyelvűvé tétele ellen; iskolai lapot ad ki, amely ugyancsak a németnyelvű oktatás mellett szólal fel; emellett földet bérel, hogy a német parasztságot példájával a fejlettebb művelési módszerek használatára serkentse. Fellép a németek és szerbek együttműködése mellett is. Kényszernyugdíjazása után az újvidéki német kereskedelmi iskola tanára lesz annak megszűntéig. Magatartásával számos ellenséget szerez, — akik hol pángermánnak, hol szociáldemokratának kiáltják ki—, úgy, hogy végül is elhagyja Magyarországot és Ausztriába költözik.132 1904-ben jelenik meg Prágában a bánsági német—cseh településekről írott tanulmánya, amely a történeti események ismertetését a magyar nyelvű közigazgatás, oktatás elleni támadással köti össze.13 3 Grassl utóbb a Deutsch-ungarischer Volksfreund című német nacionalista hírlap cikkírói közé tartozik. Inkább tudományos szempontból értékelhető a Temes megyei német parasztcsaládból származó Johann Heinrich Schwicker szerepe. Schwicker annak a nem nagyszámú német értelmiségnek tagja, amely — legalábbis pályája egy részében — megmaradt eredeti környezetében. Mint nagvbecskereki tanító, 132 Deutseh- -ungarischer Volksfreund. 1906. aug. 24. 114. sz. 133 Geschichte der deutsch-böhmischen Ansiedlungen im Banat. Prag. 1904. 1886-ban ugyancsak Prágában jelenik meg Georg Grassl tollából egy Die Lage der Deutschen in Ungarn c. füzet, mely egy a prágai Deutscher Verein-ben tartott előadást tartalmaz. Az előadás ismerteti a magyar belpolitika asszimiláló tendenciáját, a magyar társadalom németgyűlöletét. A német beavatkozás lehetősége azonban itt nem merül fel: a birodalmi németség számára nem lehet közömbös a magyarországi németség sorsa, de nem tehetnek mást, mint hogy részvéttel figyelik sorsukat. A vezetéknév azonossága ós a prágai kapcsolat arra enged következtetni, hogy az előadó Peter Grassl lehetett, s talán csak személye elleplezésére változtatta meg legalább keresztnevét. Georg Grassl nevű írót egyébként sem ismerünk.
