Századok – 1964

Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073

PURITANIZMUS ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY 1097: mányt, hogy segített kiküszöbölni az emberek fejéből az animisztikus-mágikus eszméket, hanem azzal is, hogy egyengette a természeti mozgások mögött ható egységes természeti törvény felismerésének útját. Láttuk, hogy ennek legnagyobb akadálya a földi és égi világ minőségi különbségébe, a világkormányzó Isten és a világ közé beiktatott angyali lényekbe vetett áltudományos hiedelem volt, s az a kálvini elv, amely az Isten abszolút szuverenitását hangsúlyozta, de különösen a Sátánt elpszichologizáló puritán tanítás kiutat kínált a középkori világképből. Az antik materializmus és a gépszerkesztés tanulságai egy mechanisztikus világkép felé mutattak, de önmagukban nem inspirálták azt. A fiatal természettudomány részletkutatásai olyan szórványosak voltak, hogy egységes rendező elv híján nem állottak össze új világképpé. Ezt az egységes rendező elvet nyújtotta a kiélezett kálvini-puritán monoteizmus, mely egy évszázadon keresztül valóban biztosította a természettudomány számára az új, mechanisztikus világkép előzetes hitelét, amíg azt nem lehetett tudományos bizonyítékokkal véglegesen alátámasztani. A puritán gondolkozás összefonódása a mechanisztikus filozófiával Aligha kell ezek tudatában külön indokolni, hogy miért éppen Angliában, a puritánizmus által előkészített szellemi légkörben történtek meg az első lépések a mechanisztikus világkép kialakítása felé. Az úttörők sorát William Gilbert (1540—1603), Erzsébet királynő orvosa nyitja meg a mágnességről szóló könyvével (De Magnete, 1600). A mágnesség már az ókorban tudományos viták középpontjában állott, s az animista képzeteknek valóságos gyűjtőmedencéje volt. A mágnest az élőlény tulajdonságaival ruházták fel, vonzó-taszító képességeiből férfi és női ,,lélek"-re gyanakodtak, s a legkülönbözőbb mágikus (rontó, gyógyító) hatásokra tartották képesnek. Gilbert tudatosan lépett a tudományos harctérnek erre az exponált pontjára, s éppen a mágnesség új magyarázatával próbált az animisztikus szemléletre csapást mérni. Kézenfekvő lett volna számára a mágnességet valamilyen „világlélek" formájában elképzelni. Hogy mégsem ezt tette, hanem a Földnek tulajdonított „mágneses" lelket, az egyrészt a mágneses tér földi korlátozottságáról szerzett, kísérletileg igazolt tapasztalatainak, másrészt az angol szellemi légkört kitöltő kálvini szuverén istenfogalom hatásának tulajdonítható. A természetet kívülről, mintegy abszolút uralkodóként irányító, személyes akarattal felruházott szuverén Isten semmiképpen nem fért meg azzal, hogy a Föld „mágneses lelke" valamiféle antropomorf személyes akarattal, animizmussal bír. A természet antropomorfizálásának az egyetlen mindenható Isten személyébe való kálvini koncentrálása a természet részjelenségeit szükségszerűen megfosztotta animusuktól. Gilbert a Föld „mágneses lelkét" Isten által behelyezett, hangsúlyozottan fizikai (s nem aristotelesi minőségi) tulajdonságnak tekinti, melynek szerepe a térben való elhelyezkedés szabályozása, az Isten által kijelölt helyre való orientálódás. A Földnek a mágnességből levezetett forgása meggyőző bizonyítékul szolgált számára az égi és földi világ aristotelesi rangkülönbségei ellen; az egyedül tökéletesnek tartott körmozgás íme az eddig íegalacsonvabbrendűnek tartott földi szférában is előfordul. S nyilvánvalóan nem nehezebb a Föld a többi bolygónál, hiszen „mozgása ugyanolyan kis munkával történik, mint a többi égitesté, egyik sem áll méltóságban alacsonyabban, mint a másik". Ebből pedig a világmindenség aristotelesi hierarchiájának elutasítása következik: „A magasabb nem zsarno-