Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
1098 MAKKAI LÁSZLÓ koskodik az alacsonyabb felett, mert mind a filozófusnak, mind a teológusnak az ege nemes, boldog, nyugalmas és változhatatlan kell, hogy legyen." Az égi szféra magasztos tulajdonságait a Földre is kiterjesztve, szerkeszti meg Gilbert az animisztikus minőségektől és hierarchiától megtisztított, egyenrangú menynyiségi jelenségek rendezett, mérhető együtteséből álló univerzum képét. Ugyanezek a problémák foglalkoztatják a századforduló angol tudományának másik nagyságát, William Harvey-t (1578 — 1657), I. Károly orvosát, aki 1620 körül már felállította 1628-ban publikált (De motu cordium) vérkeringési elméletét. Évezredes előítéletekkel küzködve mutatta ki a vérnek a szívből kiinduló és oda visszatérő (azelőtt árapályszerű mozgásnak feltételezett) keringését, mert a konkrét tapasztalati megfigyelések, kísérleti eredmények őt magát is nehezen győzték meg az aristotelesi mozgásfilozófiával ellentétes valóságról, arról, hogy a földi szférában is van természetes körmozgás. Nézeteinek bizonyítására ezért keresett analógiákat a földi körmozgáshoz, amit megtalálni vélt pl. a tyúk—tojás átváltozás örök körforgásában. A vérkeringés mint természetfilozófiai probléma legalább olyan jelentős volt számára, mint a biológiai felfedezés. A copernicusi világkép újabb igazolását vélte benne megtalálni: ,,A szív az élet kezdete, a mikrokozmosz Napja, mint ahogyan a forgó Napot a világ szívének lehet mondani, mert a szív ereje és verése által mozog, tisztul, válik táplálóvá és romolhatatlanná a vér ... A szív, mint egy királyság feje, akinek kezébe van letéve a legfőbb és a legmagasabb hatalom, uralkodik mindenen, ő az eredete és alapja minden hatalomnak, melytől a testben minden hatalom függ." Ebben a kettős hasonlatban már az angol politikai élet vitái is visszhangzanak, lényege azonban azonos Gilbert nézetével az egyetlen szuverén hatalom által irányított világmindenségről, melynek kicsinyített mását véli Harvey felismerni az emberi testben. Újabb lépés az egységes felépítésű és egységes mozgási törvények alá vetett univerzum koncepciója felé. De a koncentrikusan rendezett világ kopernikánus képe mellett Harveynál már megjelenik a XVII. század kedvelt hasonlata is, a gép. A szív szerinte „része egy gépezetnek, amelyben egyik kerék ad mozgást a másiknak, mégis minden kerék mozgása egyidejűnek látszik". Ez a felfogás már búcsú az aristotelesi világképtől, s a mechanikus világkép jelentkezése.24 Gilbert és Harvey esetében aligha beszélhetünk egyébről, mint a puritán eszmevilág általános hatásáról, anélkül, hogy magukat a szóbanforgó tudósokat puritánoknak kellene tartanunk. A puritánok maguk a XVII. század első évtizedeiben még nem foglalkoztak természettudományos problémákkal, a harmincas években azonban már egyes puritán prédikátorok figyelme a természettudomány felé fordult, azért hogy a püspöki egyházzal és az azzal összeforrott skolasztikus theológiával folytatott vitájukban újabb érveket vonultassanak fel. A korpuszkuláris-mechanisztikus természetfilozófia a világmindenség egységes szerkezetéről és törvényéről vallott felfogásával igazolni látszott Kálvinnak Isten abszolút szuverénitásáról és a predestinációról szóló tanítását. Ezt a kapcsolódási pontot ragadta meg, immár tudatosan, John Wilkins: Discovery of a New World е., 1638-ban megjelent könyvében, mely azt igyekszik bizonyítani, hogy a Holdon is van lelkes-eszes élet. A könyvnek ez a főmondanivalója kevésbé érdekes, mint módszertani érvei és világnézeti elvei. 24 Gilbert és Harvey tudományos szemléletének kálvini kapcsolataira ugyancsak S. F. Mason hívta fel a figyelmet idézett cikkében.
