Századok – 1964
Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073
PURITANIZMUS ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY 1093: szerint a megtért, Istentől megvilágosított emberi elme képes is újat találni.2 0 ' Mint láttuk, Rabb is hangsúlyozza a puritánok baconi ihletésű pedagógiai tevékenységét. Ennek kezdetei is jóval a forradalom előttre nyúlnak vissza. Hartlib 1630-ban, mikor ő maga is oktatással foglalkozott, Dury-val folytatott pedagógiai tárgyú levélváltása során úgy vélekedett, hogy a módszerek közül „leginkább követem Verulami urain [ti. Bacon, Lord of Verulam] iránymutatásait annyira ajánlott Aforizmáiban, mint a tudás továbbításának egyedüli útját, amelyet bőven leír Novum Organum-ában, de még közelebbről De Augmentis Scientiarum című könyvében", mivel a régi, skolasztikus oktatási mód. „néhány üres és hiábavaló általánosságra szorítkozik, ami éppen csak árnyéka és héja a tudásnak, lévén minden magva kiszorítva és kiüldözve a helytelen módszerek kínzásai és kényszere által."21 Ebben az időben kezdett Hartlib levelezni Comeniusszal; első ismert levélváltásuk jellemzően Bacon hátrahagyott kéziratainak megszerzése körül forgott, s pedagógiailag oly termékeny barátságuknak egyik legfőbb eszmei kapcsa később is a puritán színezetű, kegyes baconianizmus volt. A forradalom idején és azután a puritánizmus és a baconiánizmus teljesen összeforrott. John Wilkins (Cromwell sógora, a forradalom után püspök és a Royal Society egyik vezető tagja) 1648-ban Mathematical Magic с. könyvében egy lélekzetre mondja a theológiáról és a természettudományról, hogy „legjobb és legistenibb tudományunk alapja a cselekvés, s joggal mondhatjuk üresnek az olyan tudást, mely nem törekszik hasznosságra, mint egyedüli céljára". A puritánizmus eszméinek legvilágosabb összefoglalásában, Richard Baxter „Christian Directory"-jában (1678) pedig ugyanerről azt olvassuk, hogy „Isten a cselekvés kedvéért tart fenn bennünket és képességeinket; a munka az erőnek mind morális, mind természetes célja. Erő általi cselekvésre vagyunk elrendelve."22 A kegyes baconiánizmus azonban nem csúcspontja a puritánizmus és a természettudomány kapcsolatainak, mint azt Rabb állítja. Ha így volna, a puritánizmusnak valóban semmiféle szerepe nem volna a természettudományos gondolkozás alakításában, legfeljebb annak terjesztésében, amit — mint láttuk — Rabb is megenged. A puritánizmus és a természettudomány legsajátabb érintkezési pontja mélyebben fekszik, mint a baconi utilitarizmus. A mágiaellenesség az, ami közös — bár más és más forrásból eredő — vonása a puritánizmusnak és a modern természettudománynak, s a következőkben arra szeretnénk rávilágítani, hogy a puritán mágiaellenesség hogyan találkozott a természettudomány azonos célkitűzéseivel. A középkori tudomány animisztikus—mágikus világképe A természettudomány ekkor még nem vívta ki autonómiáját. A középkorban a természet titkainak kutatása a filozófiát, a filozófia pedig a theológiát szolgálta. A theológiai és filozófiai spekulációk eleve kijelölték azokat a kereteket, amelyek közt a természettudomány mozoghatott, s azokat a kérdéseket, amelyeket felvethetett. Ahhoz, hogy maga szabja meg kutatási terüle-20 Hakewille és Preston szavait Christopher Hill idézi (The Century of Revolution . . . 92 — 95. 1.). 11 Turnbull: i. m. 37. 1. 22 Közli F. Klemm: A History of Western Technology. London. 1959. 192, 194. 1.
