Századok – 1964

Tanulmányok - Makkai László: Puritánizmus és természettudomány 1073

1092 MAKKAI LÁSZLÓ uralkodása alatt ő is beérkezett az arisztokrácia soraiba, s politikai nézeteit mindenben a feudális uralkodó osztály érdekeihez igyekezett idomítani, elszakadva attól a társadalmi rétegtől, melyhez származása, neveltetése és politikai belátása fűzte. Gondolkozásában azonban soha sem tudott teljesen a magaválasztotta új környezethez alkalmazkodni; eredeti meggyőződése nagyúri időtöltésként folytatott tudományos irodalmi tevékenységében tört a felszínre. A tudás, mint a természetet formáló hatalom, a természeti törvénynek való engedelmesség által kivívott uralom a természet fölött: ezek a gondolatok nem egy arisztokrata, hanem egy polgárosodó gentry vagy egy polgári tőkés vállalkozó nézeteit fejezték ki, sokkal találóbban és sokkal tágabb perspektívában, mint azt maguk az érdekeltek meg tudták volna fogalmazni. Mi több, a fenti tudományos elvek tökéletes párhuzamai, mintegy szekularizált változatai a puritánizmus központi vallásos mondanivalójának: a bűn sötétségéből a hit világosságára ébredő lélek abban találja meg szabadságát, ha engedelmeskedik Isten törvényének. S vajon nem a „cselekedetek nélküli hit üres szó" puritán hitvallásának változatát hallották ki a kortársak Baconnak abból a tanításából, hogy egy gyakorlati megvalósítást nélkülöző tudományos elmélet nemcsak azért hiábavaló, mert haszontalan, hanem azért is, mert nincs kapcsolata a valósággal s kísérletileg nem bizonyított? Az ilyen gondolati párhuzamosságok — bizonyára nem véletlenek — is odavezettek, hogy a forradalom küszöbén természettudományos érdeklődéssel telítődő puritán értelmiségben valóságos Bacon-kultusz alakult ki, s tanításainak legbuzgóbb terjesztői és megvalósítói egyben a puritán vallási és politikai eszmék előharcosai voltak, míg az angol uralkodó osztály, melynek számára — mint osztály számára — Baconnak valóban semmi mondanivalója nem volt, nem tudott mit kezdeni sem politikai tanácsaival, sem tudományos elgondolásaival. I. Jakab — akinek kegyeire pedig egész életében, nem egyszer méltatlan önmegalázással vadászott — csak arra a saját korlátoltságát leleplező szellemeskedésre méltatta a Novum Orgánumot, hogy az „olyan mint Isten békéje: minden értelmet meghalad". Nem sokkal Bacon halála után eszméi már utat találtak a puritán egyházi értelmiséghez. Nem azért, mintha — Rabb szerint — valamilyen forradalmi ideológiára lett volna szüksége a puritán prédikátoroknak, akik (a radikális szektáriánusok kivételével) a húszas években még reménykedtek a monarchiával való kibékülésben, hanem azért, mert az akkorra már teljesen kifejlett puritán munkamorál nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munka vonalán is érvényesülést keresett, s Baconnak a természettudományról vallott utilitarista felfogása egyezett ezzel. Másrészt igen rokonszenves volt puritán körökben Bacon kíméletlen támadása a skolasztika szőrszálhasogatásai ellen, amelynek leküzdésére a puritánizmus már régóta harcot folytatott a theológiában. Az „antikok" és „modernek" természettudományi vitájában egy puritán prédikátor, George Hakewill igen jellegzetes érveléssel foglalt állást az utóbbiak mellett. 1627-ben írott röpiratában a tudományos megfigyelést a hagyományos tekintélyek fölé helyezte. Az ember kötelessége, hogy tanulmányozza a világmindenséget és fedezze fel törvényeit. Ez fogja hozzásegíteni az emberi elmét, hogy visszanyerje a bűnbeesés előtti eredeti képességeit. Ebben az időben prédikálta a puritán John Preston П. Károly (akkor még trónörökös) előtt, hogy „meg kell tanulnunk semmit sem elfogadni puszta szóra, sem dolgokról ezt vagy azt gondolni csak azért, mert az egyház mondotta". A tekintélyi elv elvetése egyet jelent az újnak a keresésével, s a puritán felfogás