Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A JIESTA A XVIII. SZÁZADBAN 99 verejtéke haszon nélkül ömlik . . . Néhány rossz termés után családjával együtt elpusztul."11 9 Bármilyen földet is foglalt el a Mesta, akár szántóföldet, akár legelőt, a paraszt számára ez egyformán egyet jelentett: a tönkremenést, az elűzést, a nyomort és többnyire a pusztulást is. De még ha a Mesta nem is foglalta el közvetlenül a parasztoknak sem szántóföldjeit, sem legelőit, uralma mégis gyakran vezetett arra, hogy a földművelők otthagyták telkeiket: annak folytán, hogy a Mesta a föld nagy részét elfoglalta, az általa meg nem szállt telkeken annyira megnőtt a földjáradék, hogy a parasztok képtelenek voltak annak megfizetésére. A földjáradék emelkedését még az is súlyosbította, hogy néhány földbirtokos piaci forgalomra szánt juhtenyésztéssel is foglalkozott, és ehhez a közösségi földek et is igénybe vette. A forrásmunkákban sok olyan okmány található, mely a földjáradék emelkedéséről ad hírt. A földjáradék nem egy esetben annyira emelkedett, hogy a parasztok — nem lévén képesek annak megfizetésére — elhagyták a földeket. így például Badajóz corregidoraezt írja: ,,A parasztok napról-napra nagyobb szegénységbe és nyomorba süllyednek amiatt, hogy emelik a földbérleti díjakat. Közepes termés esetén már nem gyűjtenek be elég termést ahhoz, hogy kifizessék a földjáradékot."120 Alcantara alkaldmajorja, Baltazar Romero Masegosa, ezt írja: „De Brozas városka lakóitól olyan magas földjáradékot követelnek, hogy meggyőződésük szerint annak megfizetése után nekik annyi sem marad, amiből megélhetnének. Ezért kóborlásra adták a fejüket."121 Ezek és a hasonló helyzetbe került többi parasztok csatlakoztak azoknak a szerencsétlen szántóvetőknek ezreihez, akiket a Mesta űzött el földjeikről, ezzel is növelve a hajléktalan csavargók számát. De a Mesta tagjai egyáltalán nem szorítkoztak „csupán" a legelők, sőt szántóföldek elfoglalására, ami a parasztokat pusztulásra ítélte. Léptennyomon előfordult, hogy ezt meg sem várva, ők maguk kergették el a parasztokat földjeikről, mégpedig a legbarbárabb módon. Paino leírja, milyen eszközöket használtak ehhez a mestenók. „Keresetet adnak be a parasztok ellen és elkergetik őket, az elé a kegyetlen szükségesség elé állítják őket, hogy elbuknak vagy elpusztulnak (ami végső fokon egy és ugyanaz), szántóföldjükkel, jószágukkal, feleségükkel, gyermekeikkel és családjukkal együtt. Nem tárnak elébük semmiféle más bizonyítékot, mint egy jegyzőkönyvet, amit a trashumante két vagy három szolgája fabrikált. Egy egyszerű papírlap, ami amellett még hamis is lehet: bérleti szerződés, amely lehet csak feltételezett, szerződés, amely lehet gyakran hamisított is. őket (ti. a parasztokat, — Ny. M.) meg sem idézik, ki sem hallgatják."12 2 Arról, hogy a parasztokat minden törvény és szokás lábbal tiprásáv°l, hamis tanúvallomások és hamis okmányok felhasználásával kergették el, Estremadura főparancsnoka, Juan Gregorio Muniain is megállapítja: „A parasztokat elkergetik anélkül, hogy beidéznék vagy kihallgatnák őket, nem véve figyelembe sem azt, hogy nem tudnak találni maguknak más szántóföldet és legelőt, hogy a dehesákat ők tisztították meg és ők tuskózták ki, sem azt, hogy a bérleti idő még nem járt le. Az alkald megelégszik két pásztor 119 Uo. f. 6. . 120 Uo. f. 110. 121 Uo. f. 109. 122 Uo. f. 26. 7*