Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

MARXISTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYUNK FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁI 1045' behatóbb marxista vizsgálatának. Hogy az idevágó kérdések tisztázása terén ma már jelentős mértékben előrehaladtunk, elsősorban annak a nagyszámú tudományos publikációnak — három dokumentumkötet terjedelmes bevezetőjének, az ellenforradalom első éveiről, valamint a Bethlen-kormány „aktív" külpolitikájáról szóló monográfiának — köszönhető, amely Nemes Dezső tollából a közelmúlt esztendők folyamán napvilágot látott. Ezek a munkák nemcsak a történeti események részletes feltárásával és elemzésével nyújtanak biztos támpontot az 1920-as évek megismeréséhez, de az ellenforradalmi rendszer jellegének meghatározása szempontjából is igen fontos Nemes Dezső fejtegetéseinek az a formulázása, amely szerint a Horthy-rendszer a fasiszta önkényuralomnak ós a konzervatív burzsoá törvényesség bizonyos elemeinek keveredését jelentette. A rendszer jellegére vonatkozó kutatásokat vitte előre, főként annak társadalmi bázisát és ideológiáját illetően, a Történelmi Szemlének egy külön száma, amelynek több cikke — ha nem is azonos igénnyel — a fasizmus kérdésének nemzetközi megvilágítására is törekszik. Hiszen azok az országok, amelyekben fasiszta jellegű kormányzati rendszer volt az 1930-as években — Salazar Portugáliájától a balkáni országok diktatúrájáig — , alapvető jellegük hasonlósága mellett számos eltérést mutattak, a tőkés fejlődés színvonala, az uralkodó osztályokon belüli erőviszonyok, a nagybirtok és az egyház szerepe, a kispolgári tömegbázis és egyebek tekintetében. Az újabb kutatások egyértelműen alátámasztották: a fasizmus megjelenésének sajátosságai nem tehetik kétségessé, hogy az — lényegét, osztályjellegét tekintve — hazánkban is a finánctőke és a nagybirtok diktatúrájának eszköze volt, az osztályharc új, rendkívül kiélezett szakaszában; egyben ráirányították a figyelmet egyéb — nem alapvető, de korántsem mellőzhető — társadalmi erők szerepére: a gentry-katonatiszti rétegekre, mint a magyarországi totális fasizmus élharcosaira, a kispolgárságra, mint a fasiszta áramlatok támaszára. Rávilágítottak az uralkodó osztályok társadalmi és politikai tagozódására csakúgy, mint az ipari munkásság összetételének, az agrárproletariátus helyzetének és mozgalmainak alakulására. (Az utóbbiakra nézve lásd Lackó Miklós és Szakács Kálmán munkáit.) Mindehhez igen érdemlegesen járult hozzá gazdaságtörténeti irodalmunk — Berend T. Iván, Ránki György, ill. Szuhay Miklós munkássága—, amely részletes elemzését adta az ellenforradalom gazdasági berendezkedésének, a gyáripar, ill. a mezőgazdaság fejlődésének, az állami beavatkozás formáinak, a hadi állam monopolista kapitalizmus kiépülésének, továbbá a német gazdasági expanzió kibontakozásának, Magyarország beiktatásának a német fasizmus „életterébe" az 1930-as években és a második világháború alatt. Ha bizonyos késéssel ugyan, de a magyar történettudomány is felismerte, hogy a második világháború gazdasági, diplomáciai, katonai története ma szerte a világon a kutatómunka és az érdeklődés középpontjába került. Abban a könyvtárnyi irodalomban, amely a második világháború kérdéseit tárgyalja, — immár számottevő helyet kezdenek elfoglalni a magyar történészek kötetei, tanulmányai. Marxista történetírásunknak, a tények részletes feltárása alapján, mindenekelőtt azokkal a kiadványokkal, emlékiratokkal kellett vitába szállnia, amelyeket — a szaktörténészeket időben megelőzve — a világháború éveiben szerepet játszott magyar politikusok jelentettek meg abból a célból, hogy . .megmagyarázzák" a magyar kormánykörök 1939 és 1944 közötti politikáját — és benne saját tevékenységüket. Bár színvonalukban s bizonyos fokig politikai felfogásukban is különböző munkákról van