Századok – 1964

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái 1011

1046 PACH ZSIGMOND l'A Г. szó, mégis közös bennük a hamis beállítások tömege, a Horthy-rendszer külpolitikájának mentegetése, bűneinek, hibáinak hol kimagvarázása, hol egyszerű letagadása, békés szándékainak hangoztatása, — az olyan állítások, amelyek a németek gazdasági kiszolgálását szinte szabotázsnak, az ország német megszállását elkerülhetetlennek, az ellenállást lehetetlennek próbálják feltüntetni. A reakciós beállítások meggyőző erejű cáfolata, Magyarország második világháborús szerepének valósághű ábrázolása megkívánta azoknak a — korábban a mi köreinkben dívott — leegyszerűsítő, dogmatikus nézeteknek a helyreigazítását is, amelyek elsiklottak a magyar külpolitika ingadozásai felett; nem értették meg, hogy a magyar kormányok nem voltak puszta bábok Hitler kezében, s — bár persze a szovjetellenesség alapvető álláspontján — saját politikai vonalukat igyekeztek követni; figyelmen kívül hagyták, hogy nem lehet Telekit és Bárdossvt, Imrédit vagy Kállavt teljesen azonos felfogású politikusoknak tekinteni. A külpolitika kérdéseinek feldolgozását a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nagyigényű vállalkozása könnyíti meg, amely több kötetben teszi közzé a második világháborúnak és előzményeinek legfontosabb magyarországi diplomáciai iratanyagát. Részben erre támaszkodva készült el Kerekes Lajosnak az Anschluss-ról szóló könyve, amely — más tanulmányokkal együtt - bebizonyította, hogy a magyar kormányzat nemhogy kereste volna, hanem éppen elhárította a szomszédos államokhoz való közeledést, s maga kínálkozott fel a német fasizmus külpolitikai segítőjének ez országokkal szemben. A második világháború előestéjének magyar külpolitikájával foglalkozó tanulmányok, Kis Aladár monográfiája, tisztázta Magyarország részvételének körülményeit a Csehszlovákia elleni agresszióban, a Kárpát-Ukrajna elleni támadás tervének 1938 őszi elejtését, 1939 tavaszi megvalósulását. Az újabb marxista művek nem hallgatják el, hogy a németbarát magyar kormányzat saját érdekeit szem előtt tartva milyen pontokon került ellentétbe Berlinnel; egyben megvilágítják, hogy a kormánypolitika népgyűlölő, revizionista és szovjetellenes alapjellege miként tette másodlagossá ezeket az — olykor nem is csekély — ellentéteket^ s Horthy Magyarországa, mint a hitleri erőszak haszonélvezője — minden esetleges ellenkező törekvéssel szemben — hogyan láncolta magát mind szorosabban a náci Németországhoz. A Csehszlovákia elleni agresszióban való részvétel mellett Teleki Pál személye és politikája került az utóbbi években a második világháború magyar vonatkozásaival foglalkozó történetírás vitáinak középpontjába. A nyugati emigránsok emlékiratainak lapjain Teleki már szinte a kisnépek nemzeti küzdelmeinek bajnokaként, a demokrácia Duna-völgyi harcosaként tünt fel; de itthon is jelentkeztek olyan jobboldali tendenciák, amelyek Telekinek bizonyos németellenes lépéseit igyekeztek abszolutizálni, külpolitikáját belpolitikájától elválasztani, — nem tudván megérteni, hogy a magyar fasizmus eszmei alapjára és külpolitikai koncepciójára épülő németellenességnek szükségszerűen csődbe kellett kerülnie. Juhász Gyulának a Teleki-kormány külpolitikájáról írt, Ránki Györgynek az emigrált jjolitikusok emlékiratait bíráló könyve megmutatja, hogyan tette a nagybirtokos osztály vezető szerepébe vetett hite Teleki számára idegenné a német fasizmus demagóg, tömegekkel játszó politikai módszereit, — ugyanakkor védtelenné a nácizmussal szemben, hiszen a nagybirtokot támadó, a társadalmi rend demokratizálását kívánó erők még sokkal távolabb álltak tőle. E munkák megvilágítják, hogy a revízió kedvéért miként vitte maga is az országot Hitler fojtogató karjai