Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'996 MOLNÁR ERIK Ami a proletariátus diktatúráját illeti, ha a szóval nem is, a fogalommal mind Marxnál, mind Blanquinál már 1848 előtt találkozunk. Ha az Évszakok Társasága átmenetileg forradalmi hatalmat akart felállítani (a jakobinus diktatúra mintájára), a Kommunista Kiáltvány az uralkodó osztállyá szervezett proletariátusról beszél, amely politikai hatalmát a burzsoázia elnyomására használja fel. Maga a szó, úgy látszik, a blanquisták körében bukkant fel. Marx már 1848-ban állást foglalt a forradalmi osztály, adott esetben a burzsoázia diktatúrája mellett. Az „Osztályharcok Franciaországban" 1. fejezetében -r amely 1850 március elején jelent meg — említi először a munkásosztály diktatúráját, mint a párizsi — nyilván blanquista — proletariátus jelszavát.8 6 Amikor azután Marx és a blanquisták 1850 áprilisában megalakították a „Forradalmi Kommunisták Világtársaságát", ennek programja már kifejezetten a proletárdiktatúra megvalósítását tűzte ki céljának. Blanquinak és a forradalmi kluboknak csak két héttel sikerült elhalasztaniok az alkotmányozó nemzetgyűlés választásait. A választásokat április 23-án megtartották, azzal az eredménnyel, amelyet Blanqui előre látott. A parasztok nemcsak a munkás- és a szocialista jelöltekkel fordultak szembe, hanem termékeny talajra talált köztük a monarchista agitáció is, amely a 45%-os pótadóért a köztársaságot tette felelőssé. A forradalmi klubok ve/.etői közül csak Barbes jutott be a nemzetgyűlésbe, Blanqui és Raspail megbukott. A keresztényszocialisták közül Buchez-t és Lerouxt választották meg, a fourieristák közül Considérant jutott be. Louis Blanc és Albert nagy üggyel-bajjal jutott mandátumhoz, Proudliont csak pptválasztáson választották meg. Az egész nemzetgyűlésben össze-vissza 18 munkás ült. Ledru-Rollin kispolgári demokratái, akik a nemzetgyűlésen a „hegypártot" alkották, a szocialistákkal együtt 80 hellyel rendelkeztek. A többé-kevésbé leplezett monarchisták, i 200 orléanista és 100 legitimista együttesen 300 mandátummal, alkották a nemzetgyűlés nagy ellenzéki csoportját, a „rendpártot". Az orléanisták vezetői a júliusi monarchia hivatalos ellenzéki pártvezérei, Thiers és Odilon Barrot voltak. A többség, 500 mandátummal, a Le National burzsoá köztársasági pártjából állott. i A nemzetgyűlés az ideiglenes kormány helyébe öt tagú végrehajtó bizottságot választott. Ennek tagjai Lamartine, Fr. Arago, L. A. Garnier-Pagès, Marie a Le National pártjából és Ledru-Rollin voltak. A kispolgári demokrácia tehát még képviselve volt a hatalomban, de a szocialista minisz- < terek, Louis Blanc és Albert már kiszorultak. A nemzetgyűlés első intézkedései a forradalmi és munkásmozgalom i ellen irányultak. Elutasította Louis Blanc javaslatát, amely a munka és haladás minisztériumának felállítására irányult, korlátozta a nemzetgyűléshez benyújtható petíciókat, állást foglalt a forradalmi klubok ellen. Nyilvánvaló volt, hogy a burzsoá nemzetgyűlés legelső feladatának azt tartja, hogy a februári forradalom által létesített szociális intézményeket megszüntesse és a , permanenssé váló forradalomnak véget vessen. Ezekben a napokban verte le a porosz kormány Poznanban a lengyel nemzeti felkelést. A forradalmi klubokban mozgalom indult meg, hogy követeljék a nemzetgyűléstől, indítson háborút Lengyelország felszabadítására. A követelést a tömegek erejével akarták alátámasztani, hogy kifejezzék 86 Lásd a Revue der Neuen Rheinischen Zeitung, I960, évi 1. számát. Marx és, Engels müvei, id. kiadás. 8< köt. 25. 1.
