Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 997> a forradalom erejét a nemzetgyűlés törvényes hatalmával szemben. Blanqui kezdetben elzárkózott a klubok mozgalmától. Attól tartott, hogy a tömegakció erőpróbára vezet a kormány és a forradalom tábora között, amelyben az utóbbi alulmarad, minthogy erőit még nem szervezte meg. A vereség viszont maga után vonhatja a kormány megtorló rendszabályait, amelyek az egész forradalmi mozgalmat visszavethetik. De Blanqui végül is engedett a néphangulatnak, ..a dicsőség, a becsület és a szabadság érzelmeinek" — mondja ő maga —, amelyek eltöltötték az embereket. így került sor a május 15-i tömegtüntetésre, amelyet a forradalmi klubok vezetői irányítottak. 1848. május 15-én a nemzetgyűlés épülete elé 150 ezer ember, munkás és kézműves vonult fel — fegyvertelenül. A nemzetgyűlés tribünjéről Raspail, mint vezérszónok, majd Barbès és Blanqui a lengyelek megsegítését követelte. Beszédeikben a szociális kérdéssel is foglalkoztak. Raspail rendszabályokat követelt a munkanélküliség megszüntetésére, Blanqui a nép nyomoráról beszélt, Barbès azt indítványozta, hogy vessenek ki 1 milliárd frank adót a gazdagokra. Blanqui arra nézve is javaslatot tett, hogy küldjenek ki „társadalmi bizottságot" a végrehajtó bizottság ellenőrzésére. A nemzetgyűlés egyik kérdést sem volt hajlandó napirendre tűzni. Közben a tömegek behatoltak az ülésterembe, és az ülés folytatása lehetetlenné vált. Ekkor Huber, a Klubok klubjának elnöke, a nemzetgyűlést ,,a megcsalt nép nevében" hirtelen feloszlatottnak nyilvánította. Blanqui és Raspail, akik ezt az adott erőviszonyok mellett őrültségnek tartották, eltávoztak, de a tömeg átvonult a városházára, ahol Barbès és Albert jelenlétében új kormányt alakítottak. A kormányba beválasztották, legtöbbjük megkérdezése nélkül, Ledru-Rollint és Barbèst, Lerouxt, Louis Blanct, Albert-t és Raspailt, meg Blanquit és Thorét, Blanqui klubjának alelnökét. A forradalmi kormány tehát a kispolgári demokrácia mérsékelt és forradalmi elemeitől a szocialisták mérsékelt és forradalmi elemem át a kommunistákig terjedt volna. Azonban a nemzetőrség és a mobilgárda csakhamar széjjelverte a fegyvertelen tömeget. Blanquit, Barbèst, Raspailt és Albert-t letartóztatták, Louis Blanc Angliába menekült. Caussidièret, aki tétlenül nézte az eseményeket, eltávolították a rendőrprefekturáról, helyébe egy bankárt neveztek ki. Blanqui és Raspail klubját betiltották, szigorú törvényt hoztak az utcai csoportosulások ellen, a Luxemburg-bizottságot pedig feloszlatták. A május 15-i akció nem valamilyen fegyelmezett munkáspárt céltudatos lépése volt, amely a tömegeket harcra vezeti. Ilyen párt az akkori Franciaország fejletlen viszonyai között nem létezett. A forradalmi munkások és kispolgárok laza blokkjának rögtönzött, át nem gondolt akciójáról volt szó, amely a maga anarchikus formáiban túlment az eredeti szándékokon, és módot adott a burzsoá kormánynak arra, hogy erélyes rendszabályokat alkalmazzon a szocialista munkásmozgalom ellen. A rendszabályok meghozatalánál Ledru-Rollin és a La Réforme kispolgári demokratái együttműködtek a köztársasági burzsoáziával. Ezek a rendszabályok nem törték meg a munkásmozgalmat, de megfosztották legjobb vezetőitől, akik börtönbe kerültek. A döntést a júniusi felkelés hozta meg, amelyet munkásellenes intézkedéseivel maga a kormány provokált ki. Június 22-én kormányrendelet jelent meg, amely feloszlatta a munkanélkülieket foglalkoztató nemzeti műhelyeket. A rendelet szerint a fiatalabb munkásokat a hadseregbe kellett besorozni, a többieket pedig vidékre küldték földmunkára. Erre a munkások maguktól fegyvert fogtak a
