Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 93« konkrét tényeket, gyakran számadatokat idéztek, sőt néha még a helybeli lakosoknak —- az esetek többségében parasztoknak — ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait is. Rendelkezésünkre áll a főszindikus vizsgálati jelentése is. À felek véleményére támaszkodva, Estremadura képviselői egész sor javaslatot terjesztettek elő az estremadurai mezőgazdaság feljavítására. Ezt az egész anyagot két rendkívül értékes szakvéleményben foglalták össze. Az egyiket Monino (felvilágosult államférfi, aki a később gróf Floridablanca néven ismeretes), a másikat Campomanes írta. Campomanes a Paino-féle előterjesztést, a Mesta válaszát, a döntéseket és az összes többi anyag kivo- • natát vagy tartalmi ismertetését, mindezt a nagy mennyiségű, rendkívül értékes okmányt könyv alakban is kiadta 1771-ben, s ez alkotja annak a nagy, folio formátumú műnek a tartalmát, melyet „Expediente de 1771" elnevezéssel idézünk. A másik forrásból, mely a Mesta és a királyság közötti „kiegyezést" tárgyalja, jelenlegi tanulmányomban csak egyes kisebb részeket tudtam felhasználni. Kétségtelenül egyedülálló források állnak tehát rendelkezésre: számos olyan ember kihallgatásának az eredménye, akik a legkülönbözőbb társadalmi lépcsőfokon állanak — a főkormányzótól az egyszerű parasztokig. Igaz, ezeket az okmányokat az alább felhasznált források nem mindig idézik eredetiben, sok bennük a helyszínen kapott felvilágosításoknak csupán tartalmi ismertetése, sokat közülük csak kivonatosan közölnek. Kétségtelen azonban, hogy a Mesta története szempontjából legérdekesebb okmányok — hiszen az egész vizsgálat a Mesixa ellen irányult — teljes egészükben, vagy legalábbis bő kivonatokban vannak megadva. A kötetben az eredeti szövegek 180 lapot, azaz a 280 lapos műnek több, mint felét alkotják. A benne közölt okmányok, azok mennyiségét, gazdagságát és konkrét voltát tekintve, kétségtelenül teljes értékű forrásként értékelhetők, amelyek sokoldalúan megvilágítják a Mesta szerepét a bennük ismertetett vizsgálat lefolytatásának időszakában.0 1 Nézzük meg, mit mond ez a forrás a parasztságnak a Mesta által történt kisajátításáról. * Mielőtt erre a kérdésre áttérnénk, hangsúlyoznunk kell, hogy a Mesta tagjai többségükben nagy hűbérurak voltak, akik az ország más területein terjedelmes földbirtokokkal rendelkeztek. Estremadurában a kis- és középbirtokosok, a városi és falusi közösségek földjeit foglalták el. A spanyol parasztság a Mesta által történt kisajátításának jellegzetessége abban foglalható össze, hogy a Mestában vezérkedő feudális vezető réteg olyan parasztokat sajátított ki, akik nem a Mesta tagjai földjein laktak. 91 Joachim Costa, Collectivismo agrario en Espana. Madrid. 1915 с. művében e forrásokról a következőket írja: „Bár több, mint száz év lelt el azóta, hogy nyomtatásban is megjelent ez a ragyogó és terjedelmes információ-gyűjtemény, elmondhatjuk, hogy mind mostanig senki sem olvasta el, két-három ember kivételével (Jovellanos, Cárdenas), éppúgy, mint a másikat . . . annak ellenére, hogy mindkét munkát érdemes elolvasni, s rajtuk sok szempontból elgondolkozni." Uo. 13G. 1. — R. Leonhard e forrásokat a következőképp jellemzi: „Ez az egész, még csak kevéssé tanulmányozott anyag igazi kincs a Mesta történetéhez." Rudolf Leonhard: Agrarpolitik und Agrarreform unter Karl III. München und Berlin. 1909. 259 — 260. 1. — Defourneaux francia történész ezeket a forrásokat összehasonlítja azokkal, amelyek alapján M. Block ismeretes műveit a francia agrártörténetről megírta. M. Defourneaux: de Olavide su l'Airancesado. Paris. 1952. 142. 1.
