Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

'990 MOLNÁR ERIK A balközép, a dinasztikus ellenzék meg a Le National republikánusai egy vagy más formában az ipari burzsoázia érdekeit képviselték. A balközép élén álló Thiers az aktív külpolitika híve volt, amely elősegíthette az ipari burzsoázia kiviteli érdekeit. A másik két párt ellentétes módszereket javasolt a tőkés ipar érdekében. A dinasztikus ellenzékhez tartozó Léon Faucher szabadkereskedelmet követelt, amely mentesítette volna az ipari tőkét a szén- és az egyéb nyers- és segédanyagok vámterhétől. A Le National republikánusai, ellenkezőleg, az ipari tőke érdekében a védővámrendszer fenntartása mellett foglaltakállást. A nézetek a választójog kérdésében is megoszlottak. A balközép meg a dinasztikus ellenzék csak a választójog kiterjesztését követelte, a Le National republikánusai az általános választójog hívei voltak. A Le National elzárkózott a szociális reformoktól, ellentétben a La Réforme programjával, amely szociális követeléseket is tartalmazott. A La Réforme pártja, vagy a szocialista-demokrata párt a kispolgárság érdekeit fejezte ki, de sok munkás követője is akadt. Ez a párt a demokratikus köztársaság, az általános választójog és a demokratikus szabadságjogok mellett, progresszív adórendszert követelt és kiállott a munkára való jog mellett, amely első megfogalmazásában, mint a létezés joga, Robespierretől ered. Közvetlenül a februári forradalom előtt a lap helyt adott Louis Blanc irányzatának is, aki, a munkára való jog hangoztatása mellett, a „munka megszervezését " követelte. Louis Blanc reformterveiben Bûchez nézeteihez kapcsolódott. A munka megszervezését úgy képzelte el, hogy a demokratikus állam munkás-termelőszövetkezeteket, „társadalmi műhelyeket" létesít, amelyek a békés versenyben végül is kiszorítják a tőkés vállalatokat. Louis Blanc együttműködése a La Réforme-mal a kispolgári demokraták és az — utópista — munkásszocialisták szövetségre lépését jelentette. A La Réforme csoportja már korábban is szoros kapcsolatot tartott a Caussidière és Albert-vezette titkos társaságokkal. A La Réforme és az Albert vezetése alatt álló munkástársaságck kapcsolata szintén a kispolgári demokrácia és a munkáspárt szövetségét fejezte ki. De a titkos társaságok szocialista vagy kommunista munkásai az együttműködés mellett is megtartották függetlenségüket a La Réforme kispolgári demokratáival szemben. A júliusi monarchia társadalmát erős nacionalista érzések fűtötték. A Thiers vezette burzsoá frakciónál a nacionalizmus a napóleoni korszak nagyságának és dicsőségének emlékeiből táplálkozott. Thiers, aki 1840-ben minisz terelnök és külügyminiszter lett, Franciaország európai szupremáciájának megvalósítására törekedett, de külpolitikájában beleütközött a pénzarisztokrácia óvatos pacifizmusába. Amikor a kormány élére került, erélyesen állást foglalt Franciaországnak Egyiptomhoz fűződő gazdasági és politikai érdekei mellett. Ez diplomáciai konfliktusra vezetett Franciaország, meg a Szentszövetség és Anglia között. Az országban fellángolt a hazafias-nacionalista érzés, kezdtek már a Rajnahatár visszaszerzéséről is beszélni. Úgy látszott, hogy küszöbön áll Franciaország nagy háborúja Anglia és a Szentszövetség ellen. Lajos Fülöp azonban, aki a pénzarisztokrácia érdekeit képviselte, elejtette Thierst, és Guizot, az új külügyminiszter, olyan megállapodást kötött a többi hatalommal, amelynek eredményeképpen Egyiptomban Anglia befolyása jutott túlsúlyra, és Franciaország elveszítette Szíria hegemóniáját is. Afrancia,,nemzeti ' érdekeknek" ez az „elárulása" növelte a júliusi monarchia népszerűtlenségét. Az a nacionalizmus, amely 1840-ben a francia társadalom széles köreiben fellobbant, más gyökerekből táplálkozott, mint Thiers nyílt burzsoá