Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
f A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 983> Marx azzal számolt, hogy a forradalom első szakaszában a nép nagy többsége támogatni fogja a demokratákat. Nemcsak a városi kispolgárság zöme fogja őket követni, hanem a parasztság és „függeléke", a mezőgazdasági proletariátus is, amelyeket megnyernek maguknak radikális agrárprogramjukkal. És a városi munkások? Ok talán felszabadultak a forradalom két éve alatt a kispolgári demokraták politikai befolyása alól? Erre az Üzenet ténylegesen tagadóan válaszol, amikor elvárja a munkásoktól, hogy a demokrata kispolgárok frázisaitól meg nem tévesztve, minél előbb tudatára ébrednek osztályérdekeiknek és csatlakoznak a független proletár párthoz. A munkásosztály politikai erjedése mindenesetre megindult. Az újraszervezkedő kommunista párthoz az élenjáró munkások csatlakoztak, azok, akik korábban a Munkástestvériség gazdasági szervezeteiben hangadók voltak és, a lezajlott események hatása alatt, felismerték a munkásosztály önálló politikai szervezkedésének szükségességét. De a hátralevő feladat nagy volt és nem is volt könnyű megvalósítani. A munkásokat sokkal nehezebb volt kivonni a kispolgári demokraták befolyása alól, mint szembeállítani őket a burzsoá liberálisokkal. Az utóbbiaktól elválasztotta a munkásokat a nyílt osztályellentét, amivel szemben a kispolgári demokraták nagytőke-ellenes javaslataikkal a munkásérdekek védelmezőinek tüntethették fel magukat. A kispolgári demokratákat Marx továbbra is szövetségeseknek tekintette a feudális abszolutizmus és a vele szövetkezett burzsoázia ellen. De most már nem volt szó a szövetség korábbi két végletes felfogásáról, se arról, mint 1847-ben, hogy a szövetségben a munkáspárt vezesse a kispolgári demokratákat, se arról, mint 1848 — 49-ben, hogy a munkáspárt a kispolgári demokrácia függelékévé váljék. Nem volt szó a kispolgári demokráciával való átmeneti megegyezésről sem, amely, az adott erőviszonyok mellett, a munkáspárt alárendelését jelentette volna a kispolgári érdekeknek. A szövetségnek új felfogására volt szükség, és éppen ezért és ekkor fejtette ki Marx a szövetségnek azt a fogalmát, amely tényleges együttműködésben áll a közös ellenség elleni ' harcban, anélkül, hogy az együttműködést külön megállapodás biztosítaná. Az így értelmezett szövetség más magatartást vont maga után a szövetségessel szemben. Marx 1848-ban a radikális demokratákat a lehetőségig kímélte. A kölni munkásokhoz intézett búcsúüzenetében az elberfeldi kudarcért még 1849 májusában sem a közvetlenül felelős kispolgári demokratákat, 1 hanem egyedül a burzsoáziát vádolta árulással.6 9 Most azonban elsősorban éppen az úgynevezett „barátokkal", a szövetséges demokratákkal szemben alkal' mazta ,,a könyörtelen kritikát",7 0 hogy ezzel is gyorsítsa a munkások kiábrándulását a kispolgári demokratákból. A kispolgárság forradalmi energiáját Marx nem értékelte sokra. Az 1848 — 49-e.s évek eseményeiből azt a tanulságot vonta le, hogy a kispolgárok, akik közbülső osztályhelyzetükben a burzsoáziába való felemelkedésre törekednek és a proletariátusba való lesüllyedéstől félnek, a fegyveres harcban zömükben habozó, határozatlan és tétlen magatartást tanúsítanak. Ennek megfelelően pártjuktól, a demokrata pártból is hiányzik a forradalmi merészség és tetterő.7 1 69 Lásd „A kölni munkásokhoz", Neue Rheinische Zeitung, 1848. máj. 9. Marx és Engels művei 7. köt. 391. 1. az id. kiadásban. 70 Lásd Marx—Engels: Gottfried Kinkel. Revue der Neuen Rheinischen Zeitung, 1850. máj. i. h. 8. köt. 445. 1. 71 Lásd ehhez az Üzenet mellett Engels: Forradalom és ellenforradalom Németországban. 7, 8. és 49. 1.
