Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
984 MÓLNAK ERIK. Ezért a győzelmet, mint eddig, úgy ezután is főleg az igazi forradalmi osztálynak, a munkásoknak kell bátorságukkal, elszántságukkal és önfeláldozásukkal kiharcolniok. A kispolgári demokratikus forradalom győzelméért vívott fegyveres harcban tehát nem a kispolgárok, hanem a munkások fognak az élen járni. Az 1848 márciusi berlini forradalom és az 1849 májusi badeni felkelés egyaránt azt mutatta, hogy a győzelem eredményét, amelyet az osztályok szövetsége vívott ki, a többi osztály kisemmizésével a forradalom vezető osztálya, az első esetben a burzsoázia, a másodikban a kispolgárság sajátította ki. Ennek megfelelően Marx az Üzenetben azzal számolt, hogy a demokratikus forradalom győzelme után a kormányhatalmat, a munkások kizárásával, a kispolgári demokraták veszik át. De éppen ezért nyomban a közös győzelem után megindul a munkások harca volt szövetségesük, a kispolgári demokraták ellen. Az első kérdés, amelyben a munkáspárt összeütközik a kispolgári demokratákkal, a dolog természete szerint az agrárkérdés, a feudalizmus felszámolása lesz. Marx elvetette a demokraták földosztó agrárprogramját, amelynek alapján új kispolgári parasztosztály keletkezett volna, mert a francia példa azt mutatta, hogy a parasztság a kapitalizmus viszonyai között eladósodik és elszegényedik. Ehelyett azt követelte, hogy az elkobzott feudális birtok állami tulajdonba kerüljön és a volt úri földeket a falusi proletariátus művelje meg nagyüzemi formában. Azt várta, hogy ez a követelés ki fogja szakítani a falusi proletariátust a kispolgári osztályblokkból és a falusi proletárokat a városi munkások szövetségesévé teszi. A városi és a falusi proletárok létrejövő szövetségét Marx az Üzenetben szembeállította a városi kispolgárok és a parasztok szövetségével. A forradalomnak ebben a szakaszában tehát a proletariátus az egész kispolgárság ellen harcol, hogy az agrárkérdés proletár megoldását keresztülvigye. Azt a kérdést, hogy milyen magatartást fog tanúsítani a parasztság, és hogy milyen magatartást kell tanúsítania a proletariátusnak a parasztsággal szemben, a forradalomnak annak a későbbi szakaszában, amikor a proletariátus hozzáfog a polgári termelőerők kisajátításához, az Üzenet nem teszi fel, mert csak a proletariátus közvetlen feladataival foglalkozik. Nem elemzi az Üzenet a birtokos parasztság osztálytagozódását sem, mert felfogása szerint a kispolgári-demokratikus forradalom első szakaszában akispolgársággal szövetkezett parasztság a maga egészében szembenáll a feudális-burzsoá erőkkel a kisajátítás kérdésében és a proletariátussal a kisajátított birtokok sorsa kérdésében. A német parasztság osztálytagozódásával csak a forradalomra visszatekintő 1851—52-ben írt „Forradalom és ellenforradalom Németországban" c. munka foglalkozik. De ez is csak azt állapítja meg, a már 1847-ben kifejtett álláspontnak megfelelően, hogy a parasztság, osztálytagozódására való tekintet nélkül, ,,a koncentráltabb, felvilágosodottabb és mozgékonyabb városi lakosság indító lökésére szorul".'2 A forradalom későbbi szakaszában azonban a harc a szocialista átalakulás körül folyik, és a városi lakosság két rétege, a polgári rendet védő kispolgárság és a polgári rendet támadó munkásság egymással vívja meg. Hol lesz a helye ebben a harcban a német parasztságnak, illetve meghatározott osztályainak? A kispolgárság vagy a munkásosztály oldalán? Erre a kérdésre se Marx, se Engels nem válaszolt. Marx ebben az időben a munkás-paraszt szövetség kérdését csak Franciaországgal kapcsolatban vizs-72 Lásd Engels: Forradalom és ellenforradalom Németországban. 11. 1.
