Századok – 1963
Történeti irodalom - Pápai János törökországi naplói (Ism. Heckenast Gusztáv) 1363
TÖRTÉNETI IRODALOM 1363 Sajnos, nincs összehasonlító adatunk ennek а котпак az árairól. — Mindenesetre hangsúlyozni szeretnők, hogy még ha a pénz általános elértéktelenedésével állunk is szemben, tekintetbe véve egyes vidékek jobbágyságának erre a korszakra eső rohamos elszegényedését . . ., szinte érthetetlen számunkra, hogyan tudott a jobbágy ezeknek az igen magas követeléseknek eleget tenni. — Míg az adó 3 — 8-szorosára is megnő, a jobbágy teljesítőképessége nem emelkedik — ellenkezőleg, csökken." (49 — 50. 1.) Legyen szabad a rendelkezésünkre álló adatok alapján bizonyos fogódzópontokat nyújtani az egykorú árviszonyok vizsgálatához. Az állandó jellegű áremelkedés jól lomérhető egy összeírásból, amely feltünteti, hogy a szász Meggyesen 1501-től 1699-ig egy aranyforintért hány akó mustot lehetett kapni. (Közölve: Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 1858, 1. Heft, 31. kk. 1.) Ennek alapján kiszámítható volt, hogy egy aranyforintért (10 évi átlagárakat véve, hogy a jó és rossz termések közötti ingadozásokat kiküszöböljük) 1505-ben 15,6. 1525-ben 17,4, 1550-ben 15, 1560-ban 11,7, 1590-ben 11, 1600-ban 8,5, 1620-ban 6,4, 1640-ben 5,2, 1660-ban 4,1, 1680-ban 3,2, 1690-ben 2,4 akó mustot lehetett kapni. — Kétségtelen, hogy ha a nagy arányú inflációt és a „porta" tartalmának esetleges változását figyelembe is vesszük, Erdélyben is a magyarországi viszonyokhoz hasonlóan — а XVII. század végén a jobbágyok állami terheinek hatalmas arányú megnövekedésével találkozunk, mely a jobbágyság széles rétegeinek megnyomorodásához, pauperizálódásához vezetett, e súlyos terhek mértéke azonban mégis a realitások körében marad. Az erdélyi jobbágyság katonáskodásával, a fiskalitások jobbágyságának és a székely jobbágyok helyzetével foglalkozó fejezetek (bár terjedelemben a három együtt kb. annyi, mint az első fejezet egymagában) jól áttekinthetően rajzolják meg a magyarországi viszonyoknál sokkal színesebb, sokrétűbb fejlődést és egyben nem hagynak olyan mértékben nyitott kérdéseket, mint az első fejezet. Természetesen nem kérhetjük számon a szerzőtől az összes felmerült problémák megoldását, ellenkezőleg, igyekeztünk rámutatni azokra a nagy nehézségekre, amelyekkel az e bonyolult témával foglalkozó kutatónak, megfelelő feldolgozások hiányában küzködnie kellett, ha ez a küzdelem nem is hozott mindig megnyugtató megoldást. (Csak a pontosság kedvóért említjük meg a rövidítések jegyzékében található nyilvánvaló elírást: a Gyulafehérvári Káptalan helyett két helyen Gyulafehérvári Konvent szerepel.) Szentgyörgyi Mária könyve a fejedelemkori erdélyi társadalomtörténet kutatásához, de a magyarországi fejlődós összehasonlító vizsgálatához is, alapvető munka. ZIMÁNYI VERA PÁPAI JÁNOS TÖRÖKORSZÁGI NAPLÓI (Válogatta, sajtó alá rendezte, előszóval és jegyzetekkel elátta: Benda Kálmán) (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1963. 472 1.) A „Magyar Századok" sorozat sajátos természetű kötettel gyarapodott. Első pillantásra talán problematikusnak is tűnik, helyes volt-e Pápai János 3 naplóját és 17 válogatott levelét egy, a szélesebb olvasóközönség számára kiadott, szépirodalmiirodalomtörténeti jellegű sorozatban megjelentetni. A kötet olvasása közben azután a kezdeti aggodalmaskodást hamarosan felváltja az egyetértés a sorozat szerkesztőjével és a kötet sajtó alá rendezőjével. Igaza volt Tolnai Gábornak, és Benda Kálmánnak, amikor Pápai János írásait üyen formában és köntösben bocsátották a nyilv ánosság elé. A kisnemes Pápai János, II. Rákóczi Ferenc magyar kancelláriájának első direktora 1705 őszétől a szabadságharc bukásáig a kurucok törökországi követe volt. Három naplójában portai diplomáciai tevékenységét örökítette meg. A kötet legnagyobb részét 1705—1708. évi konstantinápolyi követségének eddig kiadatlan diáriuma tölti ki, 1709-i temesvári és belgrádi követségének naplóját ugyan Thaly Kálmán 1875-ben közzétette, ez a kiadás azonban ma már nehezen hozzáférhető, 1710-i újabb konstantinápolyi útjáról szóló jelentése pedig itt jelenik meg először nyomtatásban. A 17 válogatott Pápai-levél nagyobbrészt ugyancsak kiadatlan volt eddig, az első három a Rákóczi-szabadságharc, első hónapjaiból való, a többi isztanbuli követjelentés. A Benda Kálmán által összeállított kötet tehát olvasmányossága és érdekessége mellett ugyanakkor jelentős diplomáciatörténeti forráskiadvány is. A sajtó alá rendezés kettős feladatát, Pápai szövegének könnyen olvasható formában, de egyúttal a tudományos kutatás céljainak megfelelő módon való közzétételét 12 Századok
