Századok – 1963

Történeti irodalom - Zsigmond László: A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezői. 1918–1923 (Ism. Tokody Gyula) 1364

1364 ю TÖRTÉNETI IRODALOM Benda példamutatóan oldotta meg. Szövegkiadási elvei: a helyesírás modernizálása, a tulajdonnevek eredeti formájának megtartásával, az ismétlések, lényegtelen bejegyzések elhagyása, a latin szövegrészek lábjegyzetben közölt fordítása, az idegen szavak és magyarázatot igénylő fogalmak, valamint a szereplő személyek különböző függelékekben, igen jól kezelhető módon történt összeállítása lehetővé teszik, hogy a kötetet az érdeklődő olvasó és a kuruc diplomácia történetének kutatója egyaránt használhassa. Ugyanezt a kettős célt szolgálja a bevezető tanulmány is, röviden bemutatva a kort és a naplóíró személyét, s világos, sok részletében teljesen új képet rajzolva a kurucok portai diplomáciájáról. Pápai naplóinak és leveleinek diplomáciatörtóneti jelentőségét, Rákóczi török diplomáciájának motívumait, végeredményben teljes sikertelenségét, s az általában kudarccal végződött akciók során néha-néha elért apró eredményeket Benda bevezetése és jegyzetei kielégítően megmutatják. Ezen túlmenően fel kell hívni a figyelmet azokra a török birodalom belső életét jellemző életképekre, amelyeket Pápai önkéntelenül megörökített naplójában, mint Benda megállapítja, minden szépírói igény nélkül, de éppen ezért a török történet kutatói számára is értékes történeti hitelességgel. A xaplók szövegének egyes helyei alapján pedig alighanem revízió alá kell v "nnünk azt a történeti irodalmunkban meggyökeresedett nézetet, hogy renegát magyarok alig voltak, s akik törökké lettek, nem vitték sokra. Megtudjuk ugyanis Pápaitól, hogy az ő idejében uralkodó szultán anyja, aki birodalmi főméltóságokat emelt fel ós buktatott meg, a tasnádi pap lánya volt, s 1710-ben a vezér kancellárius (a külügyi okmányokat kiállító tisztviselő) székely natio, a magyaroknak régi barátja. Jól ismerve a francia, német, olasz stb. renegátok kimagasló szerepét a török birodalom életében, érdemes lenne a magyar renegátok kérdését is megvizsgálni. Az egészében jól sikerült, értékes kötet bevezetésében és a jegyzeteiben néhány fogyatékosságot is találunk. Pápai 1708. február 1-i levelében ír török karmazsinkészítő tímárok Magyarországra küldéséről (376. 1.). Hogy ez a tör;kvése eredménnyel járt-e, a Bevezetés szerint (29. 1.) „nem tudjuk", pedig ismerjük Rákóczi 1709-ben kelt rendeletét, a sok költséggel kihozatott karmazsin-készítő török tímárok foglalkoztatásáról (Archívum Rákóczianum TI. köt. 638. 1.). A Bevezetés 31. lapján újra megjelenik az az állítás, hogy a nemesség „törvényben mondotta ki, hogy a szökött jobbágyot a hadseregből is visszakövetelheti földesura", holott ma már tudjuk, hogy ilyen törvény nem volt (Századok, 1962. 876.1.). A passzarovici bókét 1718-ben kötötték meg, nem 1717 elején, mint a 36. lapon olvasható. Az Aja Sofia templomot a jegyzet szerint „a törökök 1452-ben mecsetté alakították át" (406. 1.), vagyis Konstantinápoly elfoglalása előtt egy évvel ! Ferriol márkinak a szent liga háborúját a török ellen szépen összefoglaló előadásához a 409. lapon téves jegyzet kapcsolódik, mert Ferriol az 1680-as évek végéről beszól, a jegyzet 1697-ről. így Ferriol előadásának korrekciója félreértésen alapul. A győrvári csata 1706. november 6-án volt, nem augusztus 6-án (411. 1.). A poltavai csata a Julianus-naptár szerint 1709. június 27-én, a Gergely-naptár szerint július 8-án volt, tehát semmiképpen sem „augusztusban" (420. 1.). A Névmutató évszámaiban sok a sajtóhiba: Báthory Zsigmond 1581-től, nem 1588-tól uralkodott (431. 1.), Esterházy Pál 1713-ban halt meg, nem Í712-ben, s nyilván nem 1881-től volt nádor (434.1.), Rákóczi 1717-ben ment Törökországba, nem 1715-ben (441. 1.). A kuruc szabadságharc 1672-ben, s nem 1673-ban indult meg (444. 1.). Ezek a hibák a kiadvány értékéből alig vonnak le valamit, de érdemes lett volna gondosabban ellenőrizni az adatokat és a nyomdai munkát. HECKENAST GUSZTÁV ZSIGMOND LÁSZLÓ: A NÉMET IMPERIALIZMUS ÉS MILITARIZMUS ÚJJÁÉLEDÉSÉNEK GAZDASÁGI ÉS NEMZETKÖZI TÉNYEZŐI (1918-1923) (Rudapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 446 1.) A nagyszabású, máris nemzetközi érdeklődést kiváltott munka alapvető célja annak bebizonyítása, hogy az első világháborúban legyőzött, de meg nem semmisített német imperializmus és militarizmus újjáéledése szükségszerű következménye volt az imperializmus világrendszerében kibontakozó, háború utáni gazdasági, társadalmi és politikai krízisnek.